A farsang az idén kissé komplikáltra sikeredett. Ákos néhány naponta teljesen új jelmezigénnyel állt elő, ezek között néhány olyannal, ami meghaladja a kreativitási szintemet. Már egy ideje próbáltam elérni nála, hogy legyen méhecske, volt, hogy sikerült meggyőzni, de a siker csak néhány napig tartott. Persze ahogy eddig is, előre nem készítettem el a jelmezt, úgyhogy mindig az aktuális őrület kivitelezésén gondolkodtunk apával, amikor is kiskomám megkönyörült rajtunk, és közölte, hogy akkor ő zümi lesz. Na persze egy nappal a farsangi mulatság előtt pontosította a dolgot: közölte, hogy Illatos Buzz szeretne lenni (ti: ő az egyik szereplője a Mézengúz c. filmnek). Le is diktálta, hogy legyen mellénye, rajta két sárga és egy kék pöttyel, zipzárral, na meg zöld szemüvege és színváltós legyen a szárnya. Már éppen kész voltam a méhecske jelmezzel, úgyhogy meglehetős kétségbeeséssel kezdtem el kutatni a maradék anyagok között. Némi kompromisszumként a barna helyett bordó mellényke lett. Másnap reggel elégedetten közölte, hogy megfelel. Zöld szemüveget nem találtunk (bakker, ismét napszemüveg-deficitben vagyunk, van valahol egy napszemüveg-fekete lyuk a lakásban). Így hát a szemüveg smink formában került az arcára. Lemosni nem sikerült elsőre, így ha ma a védőnő bement volna az oviba, lehet, hogy kaptunk volna egy gyámhatósági eljárást a nyakamba...
Reggel kiskomám nagyon panaszkodott, hogy fáj a hasa. Szerencsére sem hasmenés, sem hányás nem volt, így rávettük kiskomámat, hogy menjünk el az oviba, legfeljebb hazajövünk, ha nem érzi jól magát. A nagy farsangi kavalkád persze megtette a hatást, kiskomámnak eszében sem volt hazajönni. (Nekem persze egész nap gyomorgörcsöm volt, vártam, hogy mikor szólnak az oviból, hogy baj van, de valószínűleg vaklárma volt a dolog, estére már semmi baja nem volt, pedig teleette magát a bulin mindenféle szörnyűséggel).
Íme, Illatos Buzz személyesen:
