2008.11.14. 21:59 | Lucilla | komment

Hosszú és sűrű hét áll mögöttünk, tulajdonképpen örülök, hogy élek, de eddig még nem omlott össze a rendszer, bár néha rezeg a léc. Egy hete, a hányósfosós óta Áron nem alszik éjjel jól, 2-3 kelés minimum van, néha több is, emellett sok nyüszi is, az én toleranciaszintem pedig erősen zuhan...(Most már azért hozzá szoktam a gondolathoz, hogy visszatértünk a kezdetekhez, így azért könnyebb.) Mert kiskomám bizony éhes éjjelente, nem is kicsit, úgyhogy megetetem. A tejmennyiség nőtt, az output mérések tanúságaként. Egyebekben szerencsére vidám, jókedélyű, hétfő óta stabilan ül, úgyhogy a nap jelentős részét már függőlegesben tölti és kezdi felfedezni a nappalit is.

Ákos pedig hihetetlen lelkesedéssel jár iskolába, az utóbbi hetekben talicskával tolja haza a piros pontokat. Beszéltem a tanítónénijével, aki szerint Ákos minden szempontból tökéletes gyermek (hát, igen) és nagyon meg van vele elégedve. A héten a reneszánsz év keretében az iskola reneszánsz élőképeket adott elő. Ákos osztálya az eseményre az Egyszer volt Budán kutyavásár c. mesével készült, ehhez én még korábban jelentkeztem sminkmesternek (muhaha), úgyhogy módom volt Ákos osztálytársait közelebbről is megismerni, no meg egy kicsit betekintést nyerhettem az iskolai mindennapokba. Ez amúgy nagyon jól jött, mivel szeptember óta nem beszéltem személyesen a tanítónővel, csak az üzenőfüzetben szereplő üzeneteken, a piros/zöld/fekete pontokon, valamit Ákos beszámolóin keresztül próbáltam összerakni, hogy hogyan is állnak a dolgok éppen.

Ákos a kutyacsapat közepén térdepel, mint szürke kutya. Meg kell mondjam, nagyon jó alakítás volt a részéről.

A hét másik fontos eseménye volt, hogy - mivel Áronom ugye már stabilan ül - sort kerítettünk az első közös fürdésre Ákossal a nagy kádban. Áron már a teli kádat látva extázisba esett, minden kilógó részével hadonászott és visított a boldogságtól, aztán Ákos kezét, lábát, hátát segítségül hívva felfedezte a kádat belülről. Annyira élvezte a helyzetet, hogy amikor mosakodás céljából hátára fektettem, ahogy amúgy egyébként a kiskádban fürdik, azonnal éktelen sivalkodásba kezdett.

Ákos pedig igazi jó bátyként folyamatosan figyelt arra, hogy Áron el ne csússzon a nagy kepesztésben és főleg, hogy a feje ne kerüljön a víz alá, amíg én fényképezek. Áron egyébként hajmeresztő mutatványkét térdre állt a kádban...

Aztán végül persze sikerül Áronnak némi vizet is nyelnie, úgyhogy a fürdést sivalkodva fejeztük be, na persze kb. fél perc után már vigyorgott vissza a kádban ücsörgő bátyusra...

(A fényképek minősége sajnos nem az igazi technikai okokból.)

süti beállítások módosítása