Ismét eltelt egy év, ami talán az egyik legjobb az eddigiek között, igazán nem panaszkodhatunk, mindenkinek teljesültek nagy vágyai. Remélem, hogy a 2009-es év legalább olyan jó lesz, mint a 2008-as volt ...
A szilveszter nagyjából hasonló keretek között zajlott, mint ahogy szokott, délután elruccantunk vásárolni, kifogytunk a karácsony előtt beszerzett élelmiszerek jelentős részéből. Ismét jól jött, hogy kisvárosban lakunk, na meg, hogy a svéd boltok többsége tudomást sem vesz az ünnepekről, legalábbis nyitvatartásilag, délután 5-kor még nyugodtan bemasírozhattunk az egyik helyi hiperbe, a zárásnak nyoma sem volt, sehol idegesen pakoló személyzet vagy üresen tátongó gondola. Mivel a szilvesztert mi hagyományosan otthonunkban töltük és jórészt evéssel, mindenféle extra finomságot is bepakoltunk a kosárba, Ákos is választhatott magának saját fenéknövelőt.
Mivel itt Svédországban teljesen legálisan juthat bárki tüzijátékhoz, már a boltból hazafele jövet már több rakétát is láttunk felrobbanni, ami aztán egész este folytatódott. Szerencsére a petárda nem gyakori, sőt, talán nem is hallottam egyetlen hangosabb robbantást, ellenben egészen hajnalig néztük a környéken zajló magántüzijátékokat.
Áron napja természetesen a megszokott rendben zajlott, ő már este 8-kor az igazak álmát aludta, Ákosnak azonban megengedtük, hogy fennmaradjon akár éjfélig. Először ő ragaszkodott ahhoz, hogy csak 10-ig marad fenn, de amikor indulni kellett volna a fürdőszoba felé, meggondolta magát. Az este jó részét a szkájp előtt töltötte, a nagyszülők nagy örömére. Én a konyhában dolgoztam az éjfélkor esedékes éves rendes virslizésünk kellékein, magos pogácsa és lencsesali volt a kísérő. A pezsgőről elfelejtkeztünk, ahhoz pár nappal előbb kellett volna ébrednünk, itt ugye a mezei boltokban nem lehet szeszt kapni (nem tudom pontosan, de valahogy 3 % felett), így aztán az itthoni készletekből kellett megoldanunk a koccintást. Tekintve, hogy én a szoptatás miatt - na meg egyébként - sem iszom, nem volt ez nehéz ügy.
Éjfélkor a szkájpból a magyar himnusz szólt, a tévéből pedig valami táncos mulatság, itt úgy látszik, nem szokás himnusszal fogadni az új évet. Éjfél táján az addiginál is több rakétát löttek fel szomszédaink, így Ákos körbe szaladgált a lakásban, hogy a lehető legtöbb fényesőt láthassa. A virslis menet után Ákost elindítottuk az ágy fele, Áronnak viszont teljesen kipattant a szeme és innentől vagy másfél órán keresztül nem lehetett visszaaltatni, és utána is elég zaklatott volt, ki tudja miért, mert a tüzijátékok hangja a legkevésbé sem volt erős ...
A 2009-es év eddig nyugalomban telt, a megszokott hétvégi menetrend szerint, bár tegnap megejtettük az első látogatásunkat Lund plázájában, az én nagy örömömre, mivel Áronnak szüksége volt egy olyan sapkára, ami nem forog el a fején. Viszont ha már ott voltunk, még jó pár dologra szert tettünk. Például Ákos kapott egy papírrepülőkkel foglalkozó szakkönyvet, azóta mindent elborítottak a repülők és a papírfecnik.
Áron szintén lelkesedik Ákos szenvedélyéért, így kellő mennyiségű papírt tömhet a szájába és a szálló papírrepcsik is nagyon izgik. Róla egy alvós képet teszek most ide, így aludt tegnap, amikor már nagyon indultunk volna ...
