Hosszú és nehéz hét áll a hátunk mögött.
Az úgy kezdődött, hogy Áron múlt héten szombaton lebetegedett. Először csak azt hittük, hogy sima megfázás, kis nátha, kis láz, de hamar elmúlik. Aztán vasárnap már 39,6 C-t mértünk nála, úgyhogy egyértelművé vált, hogy nem lesz könnyű menet. Persze ez az érték a helyi eü személyzet szerint nem is magas ... Aztán hétfőn rajtam is kijött a kórság, a saját tüneteimből egyértelművé vált, hogy bizony influenzáról van szó, jól meg is bántam, hogy az elutazás előtti bokros teendőim közé nem erőszakoltam be a védőoltást. Szóval ekkorra már ketten voltunk lerobbanva, szegény Zacco ápolgatott bennünket, én évek óta (sőt) nem voltam ilyen beteg, általában nem szoktam beteg lenni úgy egyáltalán. A mélypont a szerda éjszaka volt, amikor a fejfájástól egyetlen percet sem tudtam aludni, pihentető alvás hijján a fejfájás is maradt, két gyerekkel - akik közül az egyik éppen lábadozik - kellett levezényelni a napot hármasban ... hát nem volt kis menet. Szerencsére Áron viszonylag hamar túljutott a betegség dandárján, most már csak nátha van, az sem erősen és én is kezdem összeszedni magamat.
Infralámpázás bébinapszemüvegben ...
Áron a hét második felében már hozta a szokásos formáját, a rengeteg játék helyett természetesen csak a vitaminos doboz az igazi.
A hét további hírei, hogy végre sikerült sínre tenni Ákos iskolai dolgait, holnap megyünk beiratni és mindenfélét adminisztrálni. És lebonyolította Zacco az autó regisztrációját is, svéd rendszám került a kocsira.
Ákos szerencsére nem kapta el a kórságot, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy őt beoltattam, mielőtt indultunk. Ő nagyon sokat segített nekem, amikor hármasban voltunk, főleg Áron szórakoztatásában. Vali pedig Ákos oktatasának terhét vette le egész héten a vállamról, szkájpon keresztül mindennap érdekes feladatokkal szórakoztatta kiskomámat.
