Erős elmaradásban vagyok, amennyi esemény történt az elmúlt napokban, valószínűleg bepótolni sosem fogom tudni ...
Ígértem ilyen volt, ilyen lett képeket. Szóval Ákosom 7 éve (és két hete) jött a világra, nem kis boldogsággal töltve meg életünket. Az elmúlt év számára igen sok változást hozott, kevesen élték volna megy ilyen pozitívan a történteket, de hála az ő végtelen nyitott személyiségének, őt meg sem rázta különösebben. Volt ugye egy kistestvér születése (ami az ő 6 éves egyeduralmát szüntette meg a családban), iskolakezdés, majd egy költözés, külföldre, annak minden macerájával és hozadékával együtt. Új iskolába kezdett járni, új barátokat szerzett, új nyelvet tanul és új játékokat. A legtöbb gyerek utálna úgy iskolába járni, hogy nem ért szót a barátaival és a tanárokkal, ő imád ezzel együtt is, legnagyobb bánata, hogy a helyi szabályok miatt napköziben nem maradhat, mert én otthon vagyok. Annak is örült, hogy most hazajöttünk, örült, hogy a Gyigyinél lehetett, örült, hogy a Mamánál lehet most a Balatonon. Ő egy ilyen emberke, minden helyzetben képes jól érezni magát. Remélem, ez így is marad.
Egyebekben alig két hónap iskolába járás után már mondatokat is mond svédül, a tanítói igen megvannak vele elégedve, csakúgy Mama is, aki ugye tanítónéni és aki szerint Ákos prímán elsajátította az elsős tananyagot, dacára az én botcsinálta tanítóságomnak.
7 évvel ezelőtt ...
... és a születésnapjára kapott íjjal ...
Ja igen, a póló nem holmi kapott dolog, ő tényleg ott volt a Vivicittán és lefutotta az előírt távot.
A Kaposváron töltött idő jól sikerült, mindenhol igen jól éreztük magunkat. Ehhez az időjárás is hozzájárult, igazi tavasz, sőt nyár volt, rengeteg időt töltöttünk a kertben. Itt mindenféle mulatság jutott a fiúknak, az egyik sláger például Ákos gokartja volt, ami - a tavalyi motorosítás eredményeként akkumulátortartót kapott és így - utasszállítóvá bővült ...
Majd két gyerekerős járgánnyá avanzsált ...
A másik dolog, ami az örjöngésig emelte a hangulatot a kertben, Ákos óriási kukásautója volt, amit a nyuszi tojt (fájhatott neki, mi tagadás ...)
Áron teljesen beleszeretett a járgányba, tolta fel s alá a kertben, aztán amikor Ákos a maga szélvész tempójában rohangált vele, akkor futott kiskomám utána . A rohangálás után inni kellett, a bátyus segített ebben ...
Ákos születésnapjára amúgy az íj mellé kapott egy komplett bájoniköl hadsereget, a rokonságnak hála, meg néhány doboz egyéb legót is, hadd legyen mire túlsúly pótlékot fizetni a repülőn. (Áron sem maradt ajándék nélkül, természetesen, és hol van még az ő születésnapja ....)
A kedvenc (az egyik), Toa Tahu ...
Áron a kukásautó felbukkanása előtt is élvezte a kerti életet, gyomlált, plántált, de legfőképpen mindent megkóstolt, ami a keze ügyébe került. Szerencsére néha ennivaló is került oda ...
A Papáék fantasztikus veteményeskertjét pedig tüzetesen átvizsgálta, és mindent rendben talált, azt hiszem ...
Ákos pedig megfürdött a város főterén a szökőkútban ...
