2009.05.17. 22:13 | Lucilla | komment

Nos, idefenn azért még nincs nyár, mint otthon, de azért a tavasz meglehetősen stabilan megvetette a lábát. Ennek örömére például birtokba vettük az erkélyt is, Áron nagy boldogságára ...

Tegnap esett egész nap szinte, illetve valójában csak szemerkélt, de nem mertük megkockáztatni, hogy bárhová is elmenjünk. Ma viszont - szemben az időjárás jelentés által jósolt hideggel és esővel -szikrázó napsütés és kellemes hőmérséklet volt, ezért úgy döntöttünk, hogy ismét ellátogatunk a höör-i vadasparkba. Áron az utóbbi időben amúgy tökéletes állat- és járműdetektorként üzemel, bármilyen mozgó állat azonnal kiváltja belőle a buvva, vaúúúvaúú-reflexet, és minden jármű a közelben a tütüautóóóó, tütütó hangzik fel. Gondoltuk, talán a vadasparki sokféle állat segíthet szélesíteni kiskomám látóterét.

Néztünk nyulakat ...

Az állatsimogatóban kergettünk birkákat, Áron végre megnézhette, miről is beszélek, amikor kakasról mesélek neki, meg tyúkokról. Ákost persze a megmászandó dolgok érdekelték igazán ...

Néztünk svéd lovakat is ...

...meg kecskét ...

Aztán volt némi móka is ...

Ákos homokozott is ...

 

És kipróbálták a fiúk a traktoroséletet is ...

A végére pedig Ákosról egy vizespalackos portré ... 


 

2009.05.11. 22:50 | Lucilla | komment

Újabb fejlemények vannak Áron táplálásában. Az elmúlt két hétben bepróbálkoztam nála néhány kész bébiétellel, ami eleinte inkább kudarc volt, de aztán egyszer csak ráérzett a lazacos-brokkolis lasagne fedőnevű variáció ízére és elkezdte falni. A falni az azt jelenti, hogy akár egy bébiételes üveg felét is lenyomja kifejezett lelkesedéssel. Megkóstoltam én is, teljesen olyan íze van, mint a mi tejszínes kapormártással kínált lazacunknak, szóval nem véletlen, hogy bejött kiskomámnak. Kipróbáltunk még néhány másféle palackot is, a nagyobb gyerekeknek ajánlott sorozatból. Bevallom, most már, hogy elmúlt egy éves, már nem finomkodtam túl az egyes, még nem kipróbált alapanyagok bevezetését, a svéd gyerekorvos tanácsa szerint amúgy sem kell ebből nagy ügyet csinálni, ha a gyerek anyatejes. Áron a többi kipróbált bébikaját is szívesen ette. (Emlékeztetőül: Áron ezelőtt a fordulat előtt gyakorlatilag csak gyümölcspürét engedett le a torkán, napi kb. 100 gr mennyiségben és némi saját kézzel betolható dolgot (kenyér, bébikeksz)). 
 
Felbuzdulva a sikeren tegnap elmentem és jól bevásároltam mindenféle szükséges alapanyagból, és olyan paradicsomos-marhahúsos ragút rittyentettem neki ma délelőtt, hogy ihaj. Először persze jött a fanyalgás ismét, el is keseredtem, hogy néhány üveg bébikaja után függő lett Áronom, de rájöttem, hogy valószínűleg túlságosan sűrű volt. Vacsorára felhígítottam némi vízzel, és Áron vidámat tátogott, hogy lapátoljam befelé. Két adagot is lenyomott belőle, ami nála igazán nagy szó. Úgyhogy most lelkes vagyok, talán mégiscsak fogok tudni főzni kiskomámnak.
 
Ákos pedig nagy lépésekkel halad előre az iskolában, mostanság már többször hallottam svédül beszélni a barátaival, a tanítónéni is elégedetten konstatálta, hogy Ákos milyen gyorsan fejlődik.
 
Itthon kicsit lelassult emellett a tanulás, nem is erőltetem, mivel elég szép az idő, a délutánt inkább kinn tölti, főleg, hogy az osztálytársai is kinn vannak. Viszont néha azért leülünk tanulni, de ha neki kell tanulni, akkor nekem is, ezért csinált nekem ismét egy matematika munkafüzetet, szöveges feladattal ... 


süti beállítások módosítása