Igen barátságtalan idővel búcsúzott tőlünk az idei tanév, zuhogott ma egész nap, megállíthatatlanul, aminek amúgy egyébként sem szoktunk örülni, de a mai napon különösen kellemetlen volt, hiszen ma volt az évzáró az iskolában.
Ami persze nem maradt el, csak átalakult egy kicsit. Ákos már napok óta csak azt a dalt dúdolta, énekelte, üvöltötte, átköltötte, hadarta, szavalta, amit az osztály előadott, és aminek a szövegét röviden úgy foglalnám össze, hogy mindegy, hogy milyen idő van, fagyit akarok enni, és minél nagyobbat. Ha kiskomám eddig nem ismerte volna a fagylalt svéd megfelelőjét, akkor most egészen biztosan megjegyezte volna, hiszen a dal kb. 10 sorában vagy 15-ször fordul elő ...
Az eső miatt az évzáró az ebédlőben lett megtartva, ami ennyi embernek igen csak szűkös volt, és hát a helyiség elrendezése sem ideális ilyen rendezvények megtartására, így fotózni nem is tudtam, valójában nem is láttam Ákos arcát, csak a feje búbját, azt is hátulról, amikor az ő daluk volt.
Maga az ünnepség valójában nem sokban különbözött a nálunk megszokottaktól, talán csak a felnőtt beszéd volt sokkal kevesebb és nem volt unott arcú versmondó sem. Felnőtt beszédből egy volt összesen, a végzős diákok - vélhetően - osztályfőnöke mondott néhány mondatot a búcsúzó diákoknak. Ezen túl főként az osztályok énekeltek egy-egy dalt, általában nyárral kapcsolatos témakörben. És volt néhány magánakció is, ahogy néztem, elsősorban saját vállalkozásként álltak elő önjelölt énekesek (meglepően jó produkciókkal ahhoz képest, hogy általános iskolásokról van szó), és a valószínűleg nem volt tanári cenzúra, legalábbis ez jutott eszembe, amikor egy igen szőke tizenéves kiscsaj arról énekelt, hogy a pénzed kell, a kocsid kell, a szerelmed kell ...
A műsor végén pedig a végzős diákok egyesével végigölelték a teljes tanári kart, nekem meglepő volt, hogy mennyire őszinte gesztusokkal búcsúztatták a tanárok a diákokat.
Aztán visszavonultunk az osztályterembe, ahol a szülők közösen virággal és egy nagy kosár valódi svéd eperrel köszönték meg Annikának, Lassének, Birgittának és Lotténak az egész éves türelmüket. Ennek a megoldásnak igen csak örültem, úgy látszik ebben a dologban itt is hasonlóan gondolkodnak, mint odahaza.
Tegnap Ákos minden könyvét, füzetét, rajzát, alkotását hazaküldték, így alaposan szemrevételezhettük, hogy mivel is töltötte idejét az iskolában kiskomám.
Ja igen, szerdán jött a levél az önkormányzattól, hogy Ákost felvették a fritidre, ami a napközit jelenti, és nem járhat ám oda akárki. A fritidnek igen komoly szabályai vannak, aki nem dolgozik, annak a gyereke nem jogosult, aki dolgozik, annak is le kell adnia a munkabeosztását, és a munka kezdete előtt és végezte után max. fél órát tölthet a gyerek a fritiden. Egyébként a fritidért fizetni is kell (az iskola amúgy teljesen ingyenes, beleértve az ebédet és a tankönyveket, teljes felszerelést is), a szülők szépen bevallják a fizetésüket, és ennek százalékában van megállapítva a díj.
Én itthon vagyok Áronnal, ugyi, így elvileg nem járhatna Ákos, de a nyelvi fejlődése érdekében felvették. Még nem tudom, hogy pontosan hogy fog menni a dolog, Annika szerint kb. háromig maradhat, így kiskomám végre rendszeresen a többiekkel uzsonnázhat és még játszhat is egyet, mielőtt hazahozom, erre régóta vágyott.
