Ákos ma első osztályos lett, ismét. Ezúttal a svéd iskolában kezdte meg tanulmányait, az itt megszokott rend szerint. (Ezzel együtt a Vajdában is ismét elsős lett, végül így döntöttünk, hogy nem tesz osztályozó vizsgát, hanem majd a svéd bizonyítványa szerint fogják továbbléptetni, amíg haza nem megyünk. Jobb lesz ez így, több időnk van a magyar anyagra, ez azért kell, mert amióta Ákos itt jár iskolába, eléggé lassan haladtunk.)
Az iskola minden felhajtás, évnyitó, stb. nélkül kezdődött, egyszerűen beültek a gyerekek a terembe becsöngetés után. Viszont az első órát a szülők is figyelemmel kísérhették, szerencsére. Amúgy a nyári szünet alatt sok minden megváltozott, a termek iskola-előkészítőből tanteremmé váltak, a padok szépen egymás mögé kerültek, a játékok lekerültek a polcokról, helyükön könyvek sorakoznak. (Később megtudtam, hogy a játékok természetesen továbbra is a gyerekek rendelkezésére állnak, csak másik teremben, ahol a fritid is van. Nagy megkönnyebbülés volt ez, Ákos a leginkább a legózást várta az iskolában.)
Ahogy azt már év végén megtudtuk, ebben az évben sem a mi dolgunk a felszerelés biztosítása, ismét csak a vízálló ruha és a tornafelszerelés a mi reszortunk ebből, minden mást az iskola ad. Ahogy néztem ez nem feltétlenül jelent vadi új könyveket, az olvasókönyv (Första läseboken), ami Ákos kezébe került, már jópár gyereket segített a betűk megismerésében. Belekukkantva ebbe a könyvbe újabb meglepetés: itt nem szofisztikálják túl a betűtanítást ilyen meg olyan módszerekkel, a betűket a gyerekek az ábécé sorrendjében tanulják meg, aztán pedig egyre hosszabb szövegeken keresztül gyakorolják az olvasást, a könyv legvégén már például egy sokoldalas Astrid Lindgren mesével. Mi is kaptunk egy kis dossziét, benne tájékoztató anyaggal, így például a tanítás menetéről, de decemberig minden napra megvan az is, hogy mit fog Ákos ebédelni.
Ákos első feladata egy nyári élményének lerajzolása volt, gondolom a világon minden kisiskolás ezzel nyit, Ákos azt rajzolta le, amikor Áronnal fény-kardoztak a Balatonon. Aztán beszélgettek a képekről. Itt egy kicsit beijedtem, hogy Ákos hogyan fog bekapcsolódni, az utóbbi másfél hónapban nem igazán szólalt meg svédül, de aggodalmam alaptalannak bizonyult, kiskomám nagyon szépen elmondta, hogy mit ábrázol a képe.
A szünetben mi távoztunk, Áron már eléggé nyűgös volt így is. Mivel Ákos felvételt nyert a fritidre, abban maradtunk a tanítónővel, hogy fél 5-ig maradhat. (Mondjuk így első nap nem terveztem, hogy valóban eddig fog maradni, de Áron fogta magát és 3-kor elaludt, így negyed 5-kor értünk az iskolába. Ákos persze még maradt volna tovább is.)
Mielőtt hazamentünk, belekukkantottam a matematika könyvébe is. Itt nem volt meglepetés, gyakorlatilag megegyezik Ákos magyar elsős tankönyvével, kicsit más a dekoráció, de a lényeg ugyanaz, így várhatóan Ákosnak ez a rész nem fog igazán gondot okozni.
