Ákos szombat óta hokiedzésre jár, és mivel hétfőn Zacco nyelviskolában van, én nyertem meg a fuvarozást, így személyesen is tájékozódhattam, mi is folyik az Ishallban. A dolog kicsit rohanósra sikerült, megspékelve egy takonykórtól nyüszítő másfél évessel, de összességében minden a menetrend szerint alakult.
Az egész hadművelet számomra legnehezebb feladata egyébként az volt, hogy a szertárban összevadásszam Ákos számára a menetfelszerelést, hát tekintve, hogy még sosem láttam közelről hokisszerkót, hát nem volt kis feladat, még szerencse, hogy volt, aki segítsen.
Ákos ugye már vagy két éve korcsolyázik, hébe-hóba tanári felügyelettel, így már a szombati edzésen nagyon elégedetten konstatálta az edző, hogy Ákos minden felzárkóztatás nélkül csatlakozhat a csapathoz. Az én - nem éppen szakértő - megítélésem szerint erősen a középmezőnyben van kiskomám. Az edzés amúgy nagyon jónak látszott, az edzők sok időt fordítanak a korcsolyázási technika csiszolgatására, de játékos feladatokkal. Szerencsére Ákos svédtudása elegendőnek bizonyult, így minden feladatot jól tudott teljesíteni (na persze néha kajla is volt).
Az edzés végén pedig volt némi játék is, ahol az edzők igen alapos segítségével a gyerekek úgy érezhették, mintha valódi hokimeccs lenne.
Áron eközben hol szaladgált, hol evett, hol pedig egy kedves kislánnyal képeskönyvet nézegetett.
Noha a csarnokban nincs fűtés, és a jégen kifejezetten hideg van, Ákosról dőlt a víz, amikor lejött a jégről, úgyhogy alaposan kikorcsolyázta magát.
(A képek minősége sajna eléggé gyenge, többsége a jeget körülvevő plexin keresztül készült, na meg a nap sem sütött eléggé ...)
