2009.10.22. 05:40 | Lucilla | komment

 

 

Nos, szóval van nekem - többek között - egy édespofa másfél évesem, aki éppen másfél évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Az elmúlt időszakban kiskomám elérte a 81 centis magasságot és a 9570 grammos súlyt, ami hát nem túl sok, de jóból csak keveset adnak, ahogy azt az én nagymamám szokta mondogatni. Ellenben, ez a bébi a cingár lábain elképesztő tempóban tud futni, és bárhová, tényleg bárhová fel bír mászni, naponta kapok agyvérzést a stressztől. Mozgásfejlődésében magasan a korosztálya előtt jár szerintem, elképesztően ügyes. Egyre több szót mond és egyre jobban megérti, amit mondok neki, olyannyira, hogy ha nem tetszik neki, simán sírva is fakad, mondjuk ha akar valamit, amit nem lehet. Pár napja puszit is ad, erről először úgy szereztem tudomást, hogy az ölemben ült, amikor épp beszélgettem valakivel, erre csak úgy csattantak a csókok az arcomon. Távollévő nagymamik és nagypapik kedvéért már a távpuszi is be lett üzemelve. Mivel sokszor fújjuk az ételét, ő is fúj mindent, még a képeket is (lásd alábbi bejegyzés). Nagyon szereti a könyveket, főleg, amiben autó is van, az összes hvg-m széjjel van szaggatva, mert kiskomám az utolsó oldalakon lévő autóreklámokért bolondul, és a hvg - botor módon - nincs kisgyerekbiztosra tervezve. (Pedig milyen ritkán jutok hozzá, még jó, hogy ő arról is gondoskodik, hogy - időhiány miatt - jó sokáig olvashassak egy-egy számot.)

Erősen dúl az újraközeledési szakasz, ismét hozza az anyámasszony katonája dolgot, ma például még a hasamba is visszabújt volna, ha teheti, amikor a barátnőm meglátogatott bennünket, kiskomám zavarában egyébként mostanában a nyelvét öltögetni, nagyon édes. Amúgy a látogatás végére már a barátnőm nyakában lógott, szóval viszonylag gyorsan barátkozik.

A jeles dátum alkalmából tegnap egészséges rendelésen voltunk, ami egyrészt orvosi vizit is (jó időre az utolsó), másrészt az mmr oltás időpontja a svéd oltási rendben. A látogatásunk egyékbént óbégatással kezdődött és azzal is ért véget, a kettő között meg volt minden, a vårdcentralban eltöltött egy óra a szélsőséges hangulatok közötti hullámvasút jegyében telt. Már a védőnéni láttán is úgy kapaszkodott belém Áron, hogy alig bírtuk a méredzkedést megejteni, viszont amint kiültünk ismét a váróba, azonnal felvidult és rávette magát a játékokra, hátra sem nézett, hogy ott vagyok-e. Később, amikor a doktornővel bevonultunk a vizsgálóba, ismét óbégatás volt és kapaszkodás a nyakamba. A vizsgálat közben ismét jókedv és mulatozás, a injekciókor - ugye érthető - újabb könnyáradat.

Az orvosi vizsgálat egyébként elég érdekes volt. Igazából értem is, meg nem is, hogy miért így szervezik az egészséges gyerekek követését. Már a legutóbbi vizsgálatkor is megállapítottam, hogy nem viszik túlzásba a gyerek vizsgálatát, ma például egyetlen sztetoszkópos hallgatózás volt, egyebekben megfigyelés és kedélyes csevej az anyukával, azaz velem. Kikérdeztek Áron hangulatával, evésével, alvásával kapcsolatban, volt néhány mutatvány is, például hogy meg tudja-e mutatni a testrészeit (mivel Áron sem svédül, sem angolul nem beszél, az én közreműködésemmel), és hát - gondolom - a beszélgetés közben figyelték, hogy hogyan játszik, mit csinál. 

És ismét mondtak olyasmit, amitől majdnem leestem a székről. Mert hát előkerült, hogy kiskomám még mindig gyakorló cicista, ami önmagában ugyan  nem lenne gond, elismerték, sőt meg is erősítették, hogy az anyatej az jó és kell, de hát az éjszakai kajálások nem jók. Mert éjjel nem jó enni, mert ha eszik, akkor az éjszakai alvás alatt az agyban termelődő növekedési hormonok nem tudnak úgy termelődni , ahogy kell, és hát az nem szerencsés. Banyek. Hát rám nem lehet hatni amúgy semmilyen ellenérvvel, ami a szoptatást illeti, nekem aztán mondatja akárki, hogy nem szerencsés lelkileg egy ekkora gyereket szoptatni, meg hogy túlzottan fog kötődni, meg mit tudom én, de hát a fejlődését igazán nem szeretném megakasztani pusztán azért, mert mind a kettőnknek kényelmes megoldás az éjjeli cicizés....

Kitárgyaltuk a dolgot, elmondtam az általam ismert magyar álláspontot (mármint hogy a szoptatista szakirodalom szerint a szoptatás minden formában és életkorban jó és kívánatos), meg hogy hát mit csináljak, kiskomám igényli, nyilván nem mindig az éhség ébreszti, hanem érzelmi szempontok is vannak. Megkérdeztem, hogy azért mondja-e mindezt, mert szerinte Áron növekedése nem kielégítő, de áttekintve Áron fejlődési görbéjét, ami magasságban az átlag közepét, súlyban inkább az átlag alsó felét, de még jó értéket mutat, azt mondta, hogy nem. Sőt még az én adataimmal és apuka adataival nézett valami genetikai statisztikás programot is, ami szerint Áron tökéletesen ott van, ahol lennie kell. De továbbra is állította, hogy az agyban termelődő hormonok megfelelő szintjéhez bizony evés nélküli alvás kell legalább este 10 és hajnali 5 óra között.

Persze semmi drasztikus javaslata nem volt a doktornőnek, annyit javasolt, hogy az utolsó étkezést tegyük tartalmassá, konkrétan tegyünk több zsiradékot az ételébe. Na, most ettől a gondolattól én nem lettem boldog, kiskomám továbbra is meglehetősen rapszodikusan táplálkozik, hol nem eszik szinte egész nap semmit, csak hajigálja az általam igényesen és korszerűen összeállított  menüsorát, hol meg zabál két pofára, többnyire inkább a néhány falat utáni hajigálós műsorszámát adja elő, persze szigorúan az én érdekemben, a napi sokszori konyhatakarítással gondoskodik karcsúságomról ugye. Ennél többet a doktornő nem tudott javasolni, erősen vonogatta a vállát arra a gondolatomra, hogy meg mégsem tömhetem a bébimet, mint egy libát, a fejlődési hormonok ideális szintje érdekében. Arra meg végképp nem tudott mit mondani, hogy szerintem semmi összefüggés nincs az éjszakai ébredések mennyisége és időpontja, valamint a vacsorára elfogyasztott étel mennyisége és zsírossága között.

A témát lezárva még értekeztünk egyet a H1N1 védőoltással kapcsolatban. Megtudtam, hogy 3 éves kor alatt nem oltanak, nagyon komoly indok kellene ahhoz, hogy meg tudjam oldani, de mivel amúgy sem akartam, hát inkább örülök, hogy legalább vele kapcsolatban nem kell súlyos döntéseket meghoznom. Ákos esetében már javasolná, mivel ő iskolába jár és a közösségben nagyon gyorsan terjed. Elmondta, hogy élő vírusos vakcinával oltanak és hogy arra nézve nincs információ a szakirodalomban, hogy ha én mondjuk megkapnám az oltást, akkor mekkora védettséget jelenthet az Áron részére az anyatejen keresztül, bár szerinte azért valamennyi ellenanyag nyilván átmegy a tejjel. Ezzel együtt nekem is javasolná az oltást, mert az uramnak is (muhaha), mert akkor nincs is esélye Áronnak elkapni a kórt.

Szóval ennyi volt, az oltás után hazajöttünk, nagy örömünkre apa is itthon volt, Áron rögtön a nyakába is vetette magát. Egyébként mintha értette volna, hogy miről volt szó a viziten, úgy ette a tokányt tésztával, hogy öröm volt nézni, igaz Ákossal teljesen elmebeteg műsorszámot adtak elő a hogyan_bugyborékoljunk_a_szaftos_húsban témában, Áron konkrétan úgy nézett ki, mintha ő lenne a tortadobálók újabb áldozata, csak tokánnyal. Majd - emlékezve a drnő szavaira és elveim részleges feladásával - Áron kapott a császármorzsából, cukorral, lekvárral (Ákos protestált, hogy miért nem kap Áron is a málnalekvárból, ha az úgyis ekologisk, sic!), ezt is benyomta a drága, úgyhogy most kíváncsi vagyok, hogy fog-e aludni mondjuk 4-5-ig (muhaha), cicizés nélkül (muhaha).

süti beállítások módosítása