Ma több nagy dolog is történt.
Egyrészt, Ákos életében először egyedül vásárolt a boltban. Annyira egyedül, hogy mi itthon maradtunk, egyedül ment el odáig (kétszer is, erről majd később), vásárolt, majd jött haza.
Szóval, úgy volt, hogy már kora reggel protestált, hogy hol a pudingja. Mondjuk jogosan, mert tényleg megígértem neki, de az elmúlt napok eseményei elsodortak, nem volt itthon tej. Mondja neki az apja, hogy most nem tud pudingot főzni, mert nincs itthon tej. Aztán jött az ötlet, hogy miért is nem megy el Ákos tejért. Ákos felettébb megörült a felnőtt feladatnak (a szobapakolás valahogy egészen más reakciót szokott kiváltani ...) és már öltözött is. Kapott 10 koronát és elindult. Valójában nem is tudom, hogy eddig miért nem küldtük le vásárolni egyedül, hiszen elég nagy már, hogy elboldoguljon, a boltig pedig gyakorlatilag nem találkozik autókkal, főleg ilyenkor hétvégén, mert csak a eü központ parkolójához bevezető útszakaszt kell átszelnie, ott pedig ilyenkor semmi forgalom nincs.
Egyszer csak kopogás az ablakon, Ákos kiabál befelé némi kétségbeeséssel a hangjában, hogy nem jó, mert a tej nyolc koronába kerül. Apa kicsit értetlenkedve válaszolt, hogy igen, tudom, de nálad van tíz korona. Ez párbeszéd még párszor megismétlődött, majd apa megelégelve a dolgot, rákérdezett, hogy mi is ebben a dologban a probléma. Ákos kifejtette, hogy nem jó, mert a tíz korona több, mint a nyolc korona. Apa egyetértett ezzel a pontos megállapítással, és hozzátette, hogy ez nem baj, majd a pénztáros visszaad. Ákos erre egy jaaaaa-val válaszolt, mert hogy végre összeállt a kép. Hozzá kell tennem, hogy amikor vásárolunk, szinte kizárólag kártyával fizetünk, így a készpénzes folyamatok megfigyelésére nem nagyon volt kiskomámnak lehetősége, korábban pedig meggyőződése volt, hogy vásárolni nagyon nagy üzlet, hiszen az ember ad egy papírpénzt a pénztárosnak, majd kap vissza egy csomó (!) érmét.
Nos, Ákos ismét visszament a boltba és nagy boldogan hazatért a liter tejjel és a visszajáró pénzzel. (Mondjuk hozott egy nájlonszatyrot is, ennek eredetét nem sikerült pontosan felfejteni, mert elvileg pénzbe kerül ez is, a számlán és a visszajáróban pedig nyoma sem volt, szóval esélyes, hogy szimplán lenyúlta kiskomám, így volt még egy kis tanmese a szatyrokról is a mai napon.)
Másrészt viszont Áron kimondott ma egy egész mondatot. A történet előzményeként még beszámolnék a tegnapi ámokfutásunkról, aminek során Áron éppen akkor hányta bele a dekoltázsomba a komplett reggelijét, amikor a jövő évi szerződést írtuk alá a lakás tulajdonosával, majd a hányás még délelőtt néhányszor meg is ismétlődött. Mivel Ákos előző nap fájlalta a hasát és némi hasmenése is volt, egyértelművé vált, hogy valami vírus van a családban (azóta apa is megkapta, szóval már csak én vagyok hátra, örömmel várom ...), úgy döntöttünk, hogy nem kap semmit enni, később persze kapott némi ropit. Ma már nem volt semmi baja Áronnak, de azért még úgy voltam vele, hogy nem adok neki semmi olyat, ami megterheli a gyomrát. Viszont még volt némi palacsintatészta a hűtőben, ezt kisütöttem magamnak reggelire, és ezt falatoztam, amikor kiskomám kifejtette igényét némi részesedésre. Hát mondom neki, ezt felejtsed el, ma semmi ilyesmit nem adok. Ő persze nem érte be ezzel a magyarázattal, hanem folytatta tovább, egyszer csak egészen komoly hangon követelte: tessss mammmma! Azaz kérek kaját! A tesss már régóta a kérekszépen megfelelője, a mammma pedig az ételt jelenti, szóval szép kerek mondatot mondott Áron módra.
