Fejlemények. Mert vannak.
Először is, az elsőszámúnk állítólag már sok szót tud svédül, a tanítónéni szerint időnként meg is szólal. (Ez a negyedik hete az iskolában ...) Aztán néha ő maga közli velem spontán, hogy ezt meg ezt így kell mondani svédül. Ma például a boltban, amikor belemerültem valami megnéznivalóba, amikor nem reagáltam a gyereanya felhívásra, elmondta ugyanezt svédül, hátha azt jobban megértem. Végül is jól gondolta, mert azonnal felkaptam a fejemet.
A kisebbik pedig azon túl, hogy ismételgetni próbálja a szavakat, amiket mondunk, eléggé következetesen kezdte el mondani, hogy mammmamamma, amikor enni óhajt a tányérunkból. És közben édes csámcsogó mozdulatokat végez a szájával (ez a szokása már egészen apró baba korában megvolt, mindig bemelegített a szoptatáskor, amikor pozícióba került). Elég nagy dolog ez egy kákabélű evés-ellenállótól, azt hiszem. Aztán, tegnap reggel óta tud tapsolni. Persze még meg kell neki mutatni, hogyan is kell ezt csinálni, de csinálja.
Ja igen, tegnap voltunk viziten, egészen elképesztő 7700 grammos súlyt sikerült mérni nála, ami több, mint fél kiló hízást jelent az elmúlt hónapban ... Mondják, hogy a banán tömős, na de napi 30-40 gr? Én persze inkább arra gyanakszom, hogy a múltkori mérés nem volt reális.
A tegnapi vizit újdonsága az volt, hogy először sikerült érkezésünk óta közelről látni gyerekorvost. Itt nem lihegik túl a legkevésbé sem a bébiellátást. Nos, ahogy az már megszokott, természetesen időpontra mentünk, még nem is mutatott az óra annyit, amikor a védőnő megjelent és tájékoztatott róla, hogy most nem ő fogja menedzselni a dolgainkat, mert a doktornő egy másik védőnővel dolgozik. Aztán pár perc múlva megjelent a másik védőnő és javasolta, hogy essünk túl az orvosi vizit előtt (!) az oltáson (itt már csecsemőkorban oltanak hepatitisz B ellen), mert az oltás után szükséges negyed óra megfigyelés. Ezen gyorsan túl is estünk, különösebb formaságok nélkül, Áronról csak a nadrágot kellett lekapnom és végig az ölemben volt. Hát, régen volt az előző oltás, kiskomám nagyon meglepődött a fájdalmon, onnantól kezdve teljesen hozzámgyógyult, nem lehetett levakarni egy percre sem. A súlymérés fél másodpercét is üvöltve töltötte kiskomám. Aztán egy másik szobában találkoztunk a gyerekorvossal, aki - az otthoni szokásokkal ellentétben - nem vetkőztette meztelenre Áronomat, nem is volt minden részletre kiterjedő alapos vizsgálat. A szívét-tüdejét meghallgatta, továbbá elvégzett nála néhány megfigyeléses vizsgálatot (pl. utána néz-e a gyerek a leejtett labdának, stb...) és közben kedélyesen elbeszélgettünk Áron táplálásáról. Elképedve hallgatta az igen szigorú magyar ajánlásokat, mely szerint minden allergént a lehető legkésőbb kell bevezetni és igen óvatosan. Elmondta, hogy Svédországban néhány évvel ezelőtt átgondolták az allergia megelőzés irányelveit, miután annak ellenére, hogy komoly kampányolás következtében a nők 80 százaléka szoptatja babáját, az allergiás megbetegedések száma továbbra is emelkedést mutatott. Most azt javasolják az anyáknak, hogy még az anyatejes időszakban vezessék be az összes allergént, minél szélesebb körben megismertetve a tápanyagokkal a babákat. Ezzel egyrészt a bébi még anyatejes védelem mellett ismerkedik meg a baktériumok igen széles rétegével, továbbá az allergénekkel való megküzdés szintén anyatejes segítség mellett történik. Azt mondta, hogy az új ajánlások óta csökkenő tendenciát mutatnak az új allergiás megbetegedések. Hát .... khm.....
Nem könnyítik meg az ember helyzetét ezek a dolgok a legkevésbé sem. Egyelőre maradok a szokásos tempó mellett, Áron továbbra is leginkább banánt, azt is az én tányéromról, ha lehet... Aztán - terveim szerint úgy is még jó sokáig anyatejen lesz kiskomám - egy éves kora után szépen minden kényesebb témát bevezetünk. A doktornő ajánlása amúgy is az volt, hogy kapja a gyerek a mi tányérunkból, amit mi eszünk (csak a sóra figyeljünk!). Ezzel nem lesz baj, mert Áron általában igen élénk érdeklődéssel figyeli, hogy mi mit eszünk.
