Gott nytt år!
Vége egy évnek, vége egy évtizednek ... Az elmúlt évünk fantasztikus volt, igazán nem panaszkodhatunk, tulajdonképpen csupa móka-kacagás volt osztályrészünk. Soha rosszabbat.
A tegnapi nap prímán sikerült, pedig nem fűztem sok reményt egy nagyobb megmozduláshoz, mégis így alakult. Ákos korcsolyás társához voltunk hivatalosak délután, némi csúszással ez át is mentünk. Némi játék és a szilveszterhez illően végrehajtott olvasztott-fémes jóslás után kivonultunk az utcára, ahol a környékbeliek megkezdték a tűzijátékok fellövöldözését. Ehhez a mozgalomhoz mi is csatlakoztunk, vendéglátónk fantasztikus műsort varázsolt nekünk. Áron mondjuk a felszálló rakéták zajától megijedt, onnantól kezdve a fellövésekkor befogtuk a fülét, de így is némiképp beleolvadva a mellkasomban követte az eseményeket.
Mivel meglehetősen hideg volt az este (- 6-7 C), a tűzijáték után rögvest elindultunk hozzánk. Eredeti tervünk az volt, hogy némi evés-ivás mellett társasjátékozunk, de ahogy rohant az idő, egyszer csak észrevettük, hogy mindjárt éjfél, és ideje pezsgőt bontani. A gyerekek amúgy nagyon élvezték, hogy nem kell lefeküdni, Ákos szobájában építettek mindenféle kuckókat. Áront 10 után sikerült ágyba dugni, így nyugiban ehettük a virslit ön- és közveszély-elhárítási kötelezettség nélkül.
Éjfél után a tűzijátékosok és petárdások még jócskán ráerősítettek, így Áron szegényem felébredt. A kezdeti meglepettség után elégedetten konstatálta, hogy még mindig tömegek állnak rendelkezésre az ő szórakoztatására, így a napszaknak megfelelően némiképp lelassulva, de vidáman folytatta a szokásos tevékenységét.
Fél kettőig tartott a mulatság, ami abszolút csúcs Ákos ébrenlétét tekintve. Áront kettő körül sikerült visszaaltatni, de nem volt könnyű, mert valaki eszement még úgy érezte, hogy pont az ablakunk alatt kell eldurrogtatnia megmaradt robbanóanyagait ...
Viszont aludtuk 10 utánig, Áronnal együtt, Ákos saját bevallása szerint 9-kor ébredt és rögvest vonatozni kezdett, szóval mindannyiunknak jól indult az év, azt hiszem.
