lucilla viszontagságai

Jelentős, megörökítendő események mostanság nem történnek az ünnepek elmúltával, így néhány képpel illusztrálnám napjaink folyását most, hogy véget ért a téli szünet. Holnaptól Ákos ismét iskolába jár, Áronnal pedig kettesben nyomjuk itthon a napokat. Igazán jó három hét van mögöttünk.

Áron továbbra is kerékőrült, a játékai közül jelenleg hosszabb figyelemre csak az számíthat, amelyiknek van kereke ...

Bár mostanában az autók is vonatokká válnak, szépen egymáshoz kapcsolva ...

Ákos pedig most már túl van a második nyelvórán is, amelyen nyelvtanári minőségben vesz részt. És mint kitűnő nyelvtanár, a kiejtést is szorgalmasan gyakoroltatja a nebulókkal ...

Aztán persze jól szórakozik azon, ha nem sikerül a tanítványnak gyorsan elsajátítani a helyes kiejtést.

Vali mama és Ákos kifundálták, hogy - tekintettel a tavaszra tervezett látogatásra - Ákos ezentúl svédül fogja tanítani Vali mamát. Ma volt az első alkalom a sokórásra tervezett tanfolyamból.

Ákos egészen sajátos pedagógiai program alapján halad, nagyon jól szórakoztam a konyhában, kenyérsütés közben. Néhány nélkülözhetetlen szó megtanítása után Vali mama kérésére Ákos sorolni kezdte a hét napjait svédül. Szépen megtanulták a hétfőt (måndag), kiejtéssel, írásképpel együtt (Mamaaaa! Az ott nem "a" betű, hanem a hosszú ó, az "a" betűn van egy karika!). Ezt követte a kedd, azaz tisdag. Majd Ákos gondolt egyet, hiszen a hét napjainak nevében rendszer van, ennyiből ezt már Vali mama is láthatja, így hát akkor most ő mondja magyarul, hogy szerda, a mama pedig a rendszer alapján mondja meg, hogy hogyan van svédül ...