Régien írtam Áronról státuszfélét. Mondjuk most sem lesz igazán kimerítő, de gondoltam, leírok pár dolgot, ami mostanában van.
Szóval, beszédfejlődés terén meglehetősen egy helyben toporgunk jó ideje, bár azért mindig vannak új szavak, de ahhoz képes, hogy milyen korán meglepett bennünket az első értelmes szóval, még mindig a bébinyelvnél tartunk. A nap legtöbbször felhangzó szava természetesen a tütüautóóóó, ezt követi a si-hu-hu. Még dobogós az apát jelentő papppa, amit annyira édesen tud mondani, hogy apa azonnal elolvad, ha meghallja. Amikor apa és Ákos reggelente útnak indulnak, Áron keserves pappa-pappa-pappázásba kezd, a szívnek kell megszakadni. Éjjel is gyakran felhangzik, amikor engem már megunt, akkor általában pappa felkiáltással apához bújik. Ébredés után azonnal csekkolja, hogy hol az apja ...
Anya még mindig nincs, egyszer-kétszer bepróbálkozott a mamával, de mivel az már foglalt a családban, nem állandósult. Viszont rájöttem, hogy az éneklő hangon elmondott Eőőőőőeőőőő az bizony én vagyok. Már jó ideje használta kiskomám ezt a "szót", de csak mostanában tudatosult bennünk, hogy ez rám vonatkozik, leginkább arról szól, hogy nekem valamit csinálnom kellene az ő érdekében.
Egyébként valószínűleg jó hallása van, a Hinta-palinta kezdetű örökbecsűnek az elejét egészen jól intonálja, és a szöveg is felismerhető. Nagyon szereti a mondókákat, többet ismer mozgással is, magyarokat is, és svédet is (a Kulanban mindig részt veszünk, legalábbis én a zenés foglalkozáson).
Kaja ügyben nagyon jól állunk, kitartó türelmünk gyümölcseként most már nagyon érdeklődő, sokféle kedvence van és amit szeret (tészta, minden mennyiségben), abból egészen szép mennyiségeket eszik. Na persze Ákost ebben a korban meg sem közelíti, de főleg nem napi átlagban, de ahhoz képest, hogy honnan indultunk, nagyokat eszik. Mondjuk naponta legfeljebb kétszer tudom érdemi mennyiséggel megetetni, azon kívül csak csipeget és hajigál. Ezzel összefüggésben megfigyeltük, hogy ha sikerült eltalálni a vacsora időpontját és hogy éppen mit óhajt ő urasága, akkor éjjel egészen sokáig alszik cici nélkül is, volt már, hogy az első éjjeli kajára csak 5 után került sor ...
Aztán, nagyon szereti a könyveket, mindenfélét, amiben képek vannak, de természetesen a leginkább azokat, amikben autók, vonatok vannak. Ha olvasni akar, akkor hozza a könyvet, belefészkeli magát az ölembe és hosszú tízpercekig elnézegetünk egy-egy könyvet. De egyedül is szívesen lapozgat. A legújabb kedvenc most a Tesz-vesz város, ami már magán viseli a szorgos kezek nyomait ...
Ákossal sokat játszanak együtt, bár mostanság ez kevésbé idilli, mint régebben, ugyanis Áron nem igazán tűri, hogy irányítsák, márpedig Ákosnak mindig határozott elképzelései vannak arról, hogy hol és mit is kellene csinálnia az öccsének, aki nemtetszését a szokásos velőtrázó sikítással adja tudtunkra, amire én már reflexszerűen ÁÁÁÁÁÁkos!!! kiabálással szoktam reagálni, mert gyakorlatilag elviselhetetlen. Így szegény Ákos néha megsértődik, mert ő egészen másként képzelte az együtt játszást, elvonul egy kicsit. Majd folytatják tovább, a fenti menetrenddel.
És a végére még egy portré Áronról ... Éppen a délben esedékes In The Night Garden c. sorozatot nézi, mert kiskomám rákapott bizony a tévénézésre, amit erős korlátok között, de mostanában már engedek.
