lucilla viszontagságai

Csak röviden: nyár, nyár, nyár végre, ahogy azt kell, így ma a tengerparton töltöttük a napot. Soha rosszabb szombatot.

Homok minden mennyiségben ...

És egy Áron portré a végére ...

Ma a családi pikniken voltunk, ami az iskola évzáró eseményeinek egyike. Ákosék egy rövid műsorban mutatták be, hogy mit is tanultak az év során, énekekkel, rajzokkal illusztrálva, majd egy rövid szülői értekezlet következett, a következő tanévvel kapcsolatos információkkal. És végül átvonultunk az iskolával szembeni rétre, ahol mindenki elfogyasztotta, amit magával hozott, a gyerekek pedig eközben játszottak.

A fiúk nagyon élvezték a megmozdulást, Ákos most már láthatóan minden szempontból az osztály oszlopos tagja, jó volt látni, hogy úgy vesz részt minden megmozdulásban, mint a natív svédek. Az iskolai műsorban is volt külön szerepe, mint minden gyereknek, ő Alvával együtt ismertette az afrikai témakörben az elefántról tanultakat. A dalok amúgy nem voltak számunkra ismeretlenek, Ákos az elmúlt napokban folyamatosan előadta egyiket a másik után itthon is, na meg a zuhany alatt teli torokból.

Az időjárással nagy szerencsénk volt amúgy, az elmúlt napokban folyamatosan esett az eső, már a megbolondulás küszöbén álltunk Áronnal, aki szegényem nem hódolhatott legújabb szenvedélyének, a babakocsi tologatásnak napokig.

Aztán a piknik végén összecsomagoltunk, és hazajöttünk ...