Kicsit nehéz helyzetben vagyunk ... Ma olyan történt, ami eddig sosem.
Szóval, adott nekem a fiam, mármint a nagyobbik, aki eddig soha, semmitől nem ijedt meg, nem félt, illetve néha egy kicsikét, de mindig nagyon könnyen túllendítette magát a dolgon. Ő egy macsó fiú, aki a legnagyobb veszéllyel is farkasszemet néz, ha kell. Nálunk nem volt éjszakai ébredés, szörnyekkel tarkított rémálom, sem semmilyen fóbia. Ma viszont totálisan kétségbe esett egy új információtól, de annyira, hogy gyakorlatilag egész nap sírt, újra és újra könnyek csorogtak le az arcán és nem tudtuk megvigasztalni ...
Nagyjából ebéd előtt lehetett, amikor elkezdtünk beszélgetni a napról, a nap életéről és arról, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor a nap hatalmasra duzzad. Az ilyen beszélgetés nálunk amúgy nem ritka dolog, Ákost nagyon érdeklik a csillagászattal kapcsolatos ismeretek, nem egy könyv van már a hátunk mögött a témában. Ákos rögvest elkezdett gondolkodni, hogy akkor a földdel mi lesz, mire az apja kegyetlen őszinteséggel közölte, hogy bizony a föld ebben a körben elpusztul. Ákos arcán döbbenet ült, szeme egyszer csak könnybe lábadt és zokogni kezdett. Közben kiabált az apjával, hogy nem igaz, a föld sosem fog elpusztulni, mert Tin (a tanítónénije) azt mondta, hogy a föld mindig lesz és néha kisebb lesz, néha nagyobb, de mindig lesz föld, és egyébként is ezt Tin sokkal jobban tudja, mert Tin nagyon okos és sokat tud. (Itt valószínűleg némi nyelvi félreértés lehet a háttérben, a föld és világ szavak keveredhettek össze és gondolom az ősrobbanási alapokon elmagyarázott táguló világ lehetett a téma. Ezt a részt tisztáztuk amúgy rögtön.) Az apja persze kíméletlen materialista és megpróbálta Ákosnak végigmagyarázni a folyamatot, valamint az idő vonatkozást, de Ákos totálisan rémült maradt, és ha sikerült is túllendülni a dolgon, újra és újra eszébe jutott a föld pusztulása. És azzal sem tudtuk rémületét eloszlatni, hogy az emberiség addigra már annyira fejlett lesz, hogy simán átmegy egy másik bolygóra és az lesz az új föld. Persze próbálkozott az eddig bevált féleleműző taktikákkal, hogy majd vesz nagy levegőt és akkor lesz elég oxigén, meg hogy elrepül űrhajón, de láthatóan nem segítettek ezek a dolgon (főleg, mert az apja továbbra is eléggé realista módon válaszolt e felvetésekre ...).
Mondjuk számítottam rá, hogy előbb-utóbb előkerül a dolgok végességének témája. Csak nem gondoltam, hogy pont egy ilyen nagyon nehezen megfogható dolog kapcsán. Tanácstalan vagyok ... Hogyan tudom megmagyarázni egy nyolcévesnek, hogy a nap és a föld halála témaköre őt nem érinti, mert már sem ő, sem az ük-ük-ükunokája nem fog élni, hiszen ezzel egy még félelmetesebb témához jutunk: a halálhoz, a saját és a mi halálunk témájához ...
