2010.07.25. 22:29 | Lucilla | komment

Elég hosszú restancialistám van arról, hogy még mi mindenről kellene írnom, de most egyelőre csak a mai napot fogom megénekelni, aztán majd szépen sorban írok a többiről is.

Szóval, úgy volt, hogy még az iskolaév utolsó heteiben Ákos biciklijét meglovasította egy  .... khm, szóval nem kedves ember, mert Ákosom ott felejtette egy bulizós pénteki napon az iskolai kerékpártárolóban, igaz, leláncolva, de mivel a kulcs a bezárt iskolaépületben volt, hát nem sok választásunk maradt, mint hétvégére lemondani a járgányról. Hétfőn persze már hűlt helye volt. Bizony, itt is lopják a bicikliket, nem is kicsit, de eddig mi nem tapasztaltuk ezt a dolgot  Mivel azonban itt nem igazán lehet bicikli nélkül létezni, hát muszáj volt beszerezni egy újabbat, így apa nekifeküdt a blocket-nek és kinézett Ákosnak egy csinos 24"-es bicklit Helsingborgban.

Viszont ha már úgyis el kellett menni odáig, akkor mentünk még egy kicsit tovább az autópályán, egészen Ängelholmig, ahol egy príma vasútmúzeum van, mindenféle mulatsággal. A fiúk pedig mind a ketten élnek-halnak a vonatokért, ugyi. Én a magam részéről a legkevesebb érdeklődést sem mutatok a vonatok lelki élete, történelme, stb. iránt, mégis törzsvendégek voltunk éveken keresztül a budapesti Közlekedési Múzeumban, szinte hazajártunk az őszi, téli hónapokban oda. Az ängelholmi vasútmúzeum is gyakori úti célunk lesz, azt biztos. Sajna a fényképező ismét itthon maradt, így csak telefonos képek vannak, nem túl jó minőségben.

Mindjárt az elején szerét ejtettük a minivonat kipróbálásának, amit mind a két fiú nagyon élvezett.

Ákos biztosította, hogy Áron le ne potyogjon menet közben ...

A történelmi rész persze kevésbé volt érdekes, de a modellvasútakkal illusztrált svéd vasúttörténeti bemutató annál inkább. Volt nagyon jópofa szimulátor, ahol különböző vonatokon utazhattunk, gőzösön, régi villamos vonaton és nagyon gyors main, és ahol a padok is rázkódtak az élmény kedvéért.

Voltak kisebb és nagyobb vonatok, meg életnagyságúak is, természetesen. A legnagyobb sikert aztán a játszószoba aratta, ahol fa- és legovonatok, valamint komplett modellvasútpályák álltak az érdeklődő gyerekek rendelkezésére. A fiúk órákig ellettek volna egyetlen nyikk nélkül, azt hiszem, számukra az a hely a földi paradicsom ...

De sajna a múzeum 5-kor bezárt, mi pedig folytatni kívántuk utunkat Helsingborg fele a bicikliért, de még leugrottunk a tengerpartra, mert Zacco kollegái szuperlatívuszokban beszéltek az ängelholmi strandokról. Az idő nem volt éppen strandidő, ez persze nem mindenkit zavart, elég sokan fürödtek, pedig őrült nagy szé volt, alig tudtuk a szemünket nyitva tartani a szálló homoktól ...

Ákost nem zavarta a kajálásban a szél ...

A nap megkoronázásaként Ákos és apa helikoptereztek egyet a parkoló mellett állomásozó sétarepülős helikopterben, mivel mind a ketten nagyon szerették volna kipróbálni. Áron pedig teljes extázisban figyelte a helikopter fel- és leszállásait, még a kezeit is ökölbe szorította, annyira ...

2010.07.22. 17:09 | Lucilla | komment

Elutaztunk haza, nyaraltunk és visszajöttünk, így már a svéd nyarat élvezzük. (Komolyan nem értem amúgy az embereket, mindenki panaszkodik a melegre, folyamatosan, de csakis délfele mennek nyaralni, a még nagyobb melegbe, amikor itt északon tényleg fantasztikus a nyár, most például 26 fok van és hetedhét ágra sütő nap.)

Majd jön részletesebb beszámoló is az otthon töltött időről, addig is két nyári portré a fiúkról ...

Ákos

Áron

süti beállítások módosítása