lucilla viszontagságai

Most olvasom az egyik Svédországban élő honfitársam blogján, hogy megvalósult a nemek közötti egyenlőség végre a közlekedési táblákon is. Megérkeztek a Fru Gårman, azaz a Gyalogosné táblák néhány svéd városba.

Ma megvolt Ákos tanítónénijével, Tinnel a féléves, fejlődésre-/fejlesztésre vonatkozó megbeszélés (utvecklingssamtal). Még a téli szünet előtt megkaptunk egy egyoldalas, igen rövid szöveges értékelést, amiben a főbb tárgyakra volt meghatározva, hogy Ákos éppen hol tart. Maga az értékelés értelmezése beletelt néhány napba, egyrészt a nyelv miatt, másrészt mert egészen más , mint amit otthon kaptunk tavaly novemberben. Legjobban amúgy ahhoz hasonlított, amit az oviban csináltak, ott ugye volt az iskolaérettség, mint viszonyítási pont, és az odavezető út egyes pontjai, és ehhez képest nézték meg, hogy a gyerek épp hol tart.

A szintek a második osztály végén elérendő elváráshoz képest vannak megállapítva, 0-3-ig (néhol 0-2-ig), kivéve a svédet (olvasás-írás), ahol az első osztályig. Érdekességként megjegyzem, hogy ez a fajta értékelés teljesen új, Tin elmondta, hogy először csinálják, és valószínűleg lesznek rajta módosítások, mert a tanárok nincsenek vele teljesen megelégedve, szóval ez egy kísérleti év most.

Ákos minden értékelési pontban legalább egyes szinten van, de több pontban elérte az értékelési maximumot, tehát az első év első féléves szint mindenhol megvan, és több területen jóval megelőzi az elvártat.

A megbeszélés elsősorban az értékeléssel kapcsolatos kérdések megválaszolásáról, valamint Ákos iskolai füzeteinek, könyveinek áttekintéséről szólt. A megbeszélésen a tanítónéni, a szülők és a gyerek vesz részt. Nálunk ezt még színesítette Áron jelenléte, de ez nem volt probléma, nem tudom, hogy szándékosan vagy csak véletlenül, de abban a szobában volt a találkozó, ahol a vonatos és egyéb játékok vannak, így Áron remekül mulatott, míg mi Ákos ügyeivel voltunk elfoglalva.

Tin először Ákost kérdezgette, hogy hogyan érzi magát az iskolában, a tanteremben, az órák alatt és a szünetben, kivel szeret játszani és mit szeret a legjobban csinálni. Már ez alatt a beszélgetés alatt egyértelművé vált számomra, hogy Ákos svéd tudása minőségi változáson esett át az elmúlt néhány hónapban. Most már nem csak úgy megértegeti a dolgokat, főleg a szövegkörnyezetből és néhány ismerős szóból, mint korábban, hanem mindent megért és adekvátan válaszol.

Svéd

Ákos svéd tudásával kapcsolatban Tin elmondta, hogy láthatóan nincsenek már kommunikációs problémái. Külön megjegyezte, hogy ha Ákos nem ért valamit, akkor kérdez, és ezt nagyon jó dolognak tartja. Általában rövid magyarázat után Ákos megérti az adott szót, mondatot. Azt is elmondta, hogy még hosszabb szövegeknél, meséknél látszik, hogy elfárad és nem követi a történetet, de az elején kifejezetten koncentrál a megértésre.

Az olvasás és írás értékelésénél Ákos a maximális, hármas szinten van, azaz az első osztályos követelményeket teljesíti. Nincsenek nagy elvárások első osztályban, a betűket kell ismerni és összeolvasni, tehát összefüggő, hosszabb szövegek megértése még nem elvárás. Ezzel együtt - tekintettel arra, hogy Ákos a nyelvet is tanulja - nagyon szép teljesítmény. Az írás a nyomtatott betűs írást jelenti, ezeket amúgy abc sorrendben szépen végiggyakorolták az elmúlt hetek során, láttuk Ákos regiszteres füzetét (nincs külön könyv erre), igen szép.

Tin mutatott egy tollbamondás-felmérést is, ahol Ákos a diktált szöveget hibátlanul véste papírra, nagyon szép, szabályos (nyomtatott) betűkkel. Kifejezetten rákérdeztem, hogy ez a szöveg Ákos számára egy könnyített verzió-e, mert még én is megértettem, miről szól, de Tin elmondta, hogy nem, az egész osztálynak diktált. Meg is mutatta néhány osztálytárs verzióját (név nélkül, természetesen), hát egyik sem volt olyan szép és bizony hibák is voltak benne. Tin elmondta, hogy kifejezetten nagy dolog, hogy Ákos pontosan hallja, hogy hol végződik egy szó és hol kezdődik a következő.

Ákos a kedvenc foglalatosságra vonatkozó kérdésre egy Piff című könyvet nevezett meg. Ez a könyv, vagy inkább munkafüzet egy szövegértést fejlesztő kiadvány. Egy nem anyanyelvű diáknak kifejezetten nehéz feladatok vannak benne, például több hasonló szóból kell kiválasztani a mondatba illőt. Az eddig elvégzett feladatok hibátlanok voltak.

A svéd nyelv tantárgyban még két értékelési pont van. A beszélgetésre vonatkozó résznél második szinten van, ami azt jelenti, hogy ki tudja fejezni magát, és figyel is a többiekre, az elbeszélésre vonatkozó résznél egyes szinten van, azaz csoportban tud mesélni (hogy ez pontosan mit jelent, nem tudom, erről nem esett szó, gondolom a többiekkel együtt össze tudja a rakni a történetet).

Matematika

Matematikából a fogalomrendszer tekintetében a második szinten, a problémamegoldás, illetve a matematikai érvelés (?) pontoknál az első szinten van.

A tanítónéni szerint Ákos bőven túl van azon a szinten, ahol osztálytársai tartanak, ezért nem ritkán kap egyéb feladatokat (ma például valami számítógépes fejlesztő játékkal mulathatott, amíg az osztály többi része gyakorolt).

Az osztály jelenleg 0-20 között összeadást és kivonást gyakorol, ezt Ákos már a tavalyi év során kigyakorolta, annyira, hogy most már nem kell külön számolgatnia az ujján, hanem automatikusan tudja a választ a legtöbb esetben.

Ezzel kapcsolatban Tin végzett egy felmérést Ákosnál. Ez egy 66 feladatos, összeadásokból és kivonásokból álló feladatlap volt, amit Ákos 5 (!) perc alatt abszolvált (oda is írta Tin a lapra megjegyzésként), és egy hibát vétett, nyilvánvalóan a tempó miatt, mert amikor átnéztük a feladatlapot azonnal vágta rá a jó választ (és fogta a fejét, hogy hogyan tudta elrontani ...) Tin egyébként is megjegyezte, hogy Ákos gyakran szeleburdi, villámgyorsan csinálja a feladatokat, ami nem mindig szerencsés.

Tin még egy másik feladatlapot is mutatott, amit azért végeztetett el Ákossal, hogy pontosan megtudja, hol is tart. Ezen a feladatlapon egyre nehezebb feladatok voltak, kezdve az egyszerűbb, 10 alatti összeadásokkal, kivonásokkal, majd először tizesátlépés nélkül, később tizesátlépéssel egészen 100-ig. Ákos hibátlanul oldotta meg az összes feladatot, bár Tin szerint az utolsó lap nagyon sokáig tartott. Láthatóan Ákos nehéznek találta a feladatokat, mivel rávéste, hogy svårt (=nehéz), és a papír össze-vissza volt firkálva. De megcsinálta.

Szóval Ákos nagyon jó matematikából.

Testnevelés

Erről kevés szó esett, itt Ákos egyes szinten van, de Tin elmagyarázta, hogy azért, mert kevés a testnevelés óra (heti egy), és még nem tudtak minden mozgásformát végigvenni. Ez amúgy jellemző a többi értékelési pontra is, sokszor azért van a gyerek az adott szinten, mert még nem is volt mód a magasabb szintű feladatok gyakorlására. (Mielőtt még valaki keveslené a heti egy tesiórát, elmondom, hogy a gyerekek a nap jó részét, azaz órákat hóban, esőben, hidegben és szélben is mindig az udvaron töltik, kötetlen játékkal, szóval mozgásból van épp elég.)

Képzőművészet (képalkotás)

A képkészítésben második szinten van (itt nincs hármas szint), tehát mindenféle technikával tud dolgozni és tud ezt meg azt a színekről, a képekről való beszédben pedig első szinten. Erről a részről nem ejtettünk szót a megbeszélésen.

A beszélgetésre fél óra állt rendelkezésünkre, ami nem volt sok, főleg, hogy mennyire sok témát kellett érintenünk. Összességében elmondhatjuk, hogy Ákos nagyon jól áll az iskolában, ahhoz képest, hogy még tanulja a nyelvet, nem hogy nincs lemaradva, de néhány dologban kifejezetten meghaladja az átlagot. Tin elmondta, hogy ellátja Ákos a tudásának megfelelő anyaggal, de igazán akkor tud neki inspiratív feladatokat adni majd, ha Ákos még magasabb szintre jut a svéd nyelvben. Ebből is látszik, hogy az iskola kitűnően tudja kezelni a különböző szinten lévő gyerekek igényeit.

Még szó esett azokról az eseményekről, amik néhány héttel ezelőtt erős aggodalomra adtak nekünk okot. Ákos ugyanis gyakran számolt be arról, hogy megverték az iskolában. Tudni kell erről, hogy itt nem szokás a gyerekeket folyton minden pillanatban szemmel tartani. A tanítónők gyakran benn vannak az osztályteremben, vagy a fritidszobában a többi gyerekkel, amíg akik akarnak, kinn játszanak az udvaron. Így előfordul, hogy csak akkor érnek oda, amikor már jócskán tart a verekedés, azt meg kideríteni, hogy pontosan mi történt, szinte lehetetlen. Ákos persze mindig úgy adta elő a történetet, hogy őt, a teljesen ártatlan pici fiút, jól megverték, meg behúztak neki csak úgy, és így tovább. Azt tudom, hogy Ákos nem szokott verekedést kezdeményezni, nem olyan típus, és elég sokat mosom az agyát a témakörben, viszont azt is tudom, hogy tenyérbemászó tud lenni, amikor olyanja van. És hát Tin is ezt mondta, hogy bizony a verekedésekre nem ritkán azért került sor, mert Ákos kiprovokálta. Mert - nyelvi okokból - nem értette a játékszabályokat, és hiába próbálták figyelmeztetni, nem törődött vele.

Viszont most már ilyen problémák nincsenek, Ákos a gyerekek között nagyon jól kommunikál, így az őt ért támadások is megszűntek szerencsére, ezt mi is észleltük.