Azt hiszem, szerda lesz a napja (technikai okok miatt küldöm el csak ma), amikor ide bejegyzést írok, kicsit le vagyok terhelve a tanfolyamjaim miatt, muszáj minden alvásidőt kihasználni a tanulásra.
Áron beszoktatása ügyében egészen pozitív fejlemények vannak. Noha most is nyüszít, amikor megyünk, de legalább nincs hiszti, hanem csak nyüszög, de hagyja, hogy öltöztessem és betegyem a babakocsiban. Az elválás viszont továbbra is fájdalmas. A múlt hét óta benn ebédel a dagisban, hétfő óta ott is alszik. És igen, az alvás témától rettenetesen féltem, mert kiskomám még mindig cicin alszik el délután is, este is, bármennyire kínos is ez egy közel két és fél évestől. Amúgy is nehéz ügy az altatás, mert bármilyen zajt hall, vagy bármi történik körülötte, akkor nem lehet elaltatni. Így hát hétfőn azzal a biztos tudattal hagytam ott, hogy tutira hívni fognak majd, hogy menjek érte. Ott ültem a telefon fölött, nem mertem semmibe se belekezdeni, még enni sem. De nem jött a telefon. Gondoltam, biztos el tudták szórakoztatni, hogy ne zajongjon, de aludni tutira nem aludt. Ehhez képest egy igen vidám és kipihent gyerek ugrott a nyakamba, és Vivan részletesen beszámolt arról, hogy bizony aludt, másfél órát, nagyon boldogan nézegette az alvós szobában a plafonra vetített valamiket (talán repülő?)és minden gond nélkül zuhant álomba. Az alvás azóta is töretlenül megy, pedig volt olyan nap, amikor reggel eléggé későn ébredt, és biztos voltam benne, hogy nem tudják elaltatni délben. Valamit tudnak ezek a gondozónők. Egyébként is jól érzi magát a beszámolók szerint, jól eszik (tegnap elképedve mesélték, hogy 7, azaz hét köttbullart, húsgombócot küldött le, és csak azért nem többet, mert nem adtak neki félvén, hogy túl sok lesz). Mindent megkóstol, és noha a zöldségek és krumpli nem barátok, de azokból is eszik. És játszik lelkesen, még homokozik is, homoktortákat süt, amiket velem például soha. Ma azzal fogadtak, hogy megnevezi a csoporttársait és néhány állatot is, mindjárt az egyik legkönnyebben elsajátítható nevű papagájt (papegoja). És már messziről hallottuk az apjával, hogy Áron hangosan kacag, ahogy Vivan játszik vele. Most már csak azt kellene elérni, hogy ne a tőlem való elszakadás jusson a dagisról eszébe, hanem ezek a jó élmények. Amikor hozom el, be sem áll a szája, folyamatosan mesél, hogy mi történt vele, a felét nem értem persze, de nagyon jó hallgatni.
És ma még szülői értekezlet is volt, Ákos iskolájában. Végre úgy ülhettem ott, hogy a jó részét értettem az elhangzott információknak, a tanítónénik által prezentált részt szinte teljesen. Először volt egy közös, több osztályra kiterjedő igazgatói tájékoztató, az iskola által kínált lehetőségekről és az iskolai szervekről, tevékenységről, majd átvonultunk az osztályba, ahol Tin, Eva és Birgitta mesélt az előttünk álló tanévről. A tavalyhoz képest kevés a változás, két testnevelés órájuk van, valamint a két csoportot bizonyos órákra átalakították három csoporttá, és így Ákost három tanító is tanítja, Tin tartja a svédórákat (írás és olvasás), Eva a matekot, Birgitta pedig a rajzórát (ami ennél bővebb, de nem tudom, hogy fordítsam). Megkaptuk az idei értékelés szintjeinek meghatározásait is.
Az első félévben négy nagy témakör lesz, az első a választás, mivel Svédországban is az idén, konkrétan most szeptemberben lesz, egy körben a parlamenti és helyi választás. Erről elég sokat beszélnek, megismerték a pártokat is, bár a választás lényegét inkább osztályszavazásokkal próbálják testközelbe hozni, így például ma arról szavaztak, hogy mire költsenek egy kisebb, a szülői munkaközösségtől kapott osztálypénzt. A szavazás szavazólapon történt, dobozba dobták, majd kielemezték, hogy miért az a verzió győzött, ami. Ugyanígy szavaztak az osztály kedvenc ételéről is. További témák lesznek: társadalom, a háziállatok és a vallás. Emellett minden héten hétfőn könyvtárba mennek, ahonnét olvasnivalót válogathatnak maguknak. Jó hír, hogy két fiatal tanár érkezett a fritidre, akik szívesen beállnak a gyerekek közé a játékban, erről ma délután amúgy személyesen meggyőződtem, amikor elmentünk dagis után Ákost meglesni, hátha van kedve hazajönni velünk korábban, hát nem volt.
És a végére itt egy kép, ami egy kedélyes szombat reggel készült, amikor végre mi is kikúsztunk az ágyból, ez a kép fogadott bennünket ...
És még kettő, pár hete a Malmöfestivalen-en voltunk, ahol annyi favonattal lehetett játszani, ami a fiúk szerint itthon is kellene ...
Az eső amúgy esett, kegyetlenül, mi áztunk a sátron kívül, a fiúkat nem zavarta persze, mivel nekik volt fedél a fejük felett ...
