Baromira elegem van a télből ... Eddig nem szóltam, mert hát mégis csak északon vagyunk, vagy mi, a január, meg a február mégis csak téli hónapok, de most már tényleg tele a hóval meg jéggel, meg a hideggel a hótaposóm. Sajna szó szerint is.
Mert hát az egy dolog, hogy hideg van, baromira hideg, a helyiek sincsenek ehhez hozzászokva, hiszen itt délen van, hogy egész télen nem megy mínuszba a hőmérséklet hosszabb időre (mint pl. tavaly sem). De már hetek óta nem lehet rendesen közlekedni, a biciklivel folyton elesek, mert időnként azért olvad egy kicsit, hogy aztán másnapra jól odafagyjon. Gyalog is elesek, így tele vagyok fájó ízületekkel, lila foltokkal, széjjelhullott biciklivel, kiszakadt nadrággal ...
A múlt héten úgy éreztük magunkat, mintha a Delta c. örökbecsű főcímét forgattuk volna újra, amikor mentünk az Ishallba, hóemberként érkeztünk, pedig szinte háztól házig, akarom mondani parkolótól parkolóig autóval mentünk. Ja igen, és azzal is tele van a hócipőm, hogy minden kocsiba ülés előtt minimum negyed óráig ásom ki a kocsit a hó alól, meg a szélvédőre fagyott jég alól ... Mostanában nem csak kívül, hanem belül is sokmiliméteres jég bír ráfagyni, én ilyet még nem értem.
És a végére egy kép Áronról, azon az ominózus hóviharos napon elbliccelte a délutáni alvást, de annyira szar idő volt, hogy nem tudott a babakocsiban elaludni, csak amikor betoltam a lépcsőházba, ott viszont azonnal bevágta a szunyát, de annyira, hogy nem volt lelkem szegényt a hó letakarításával, még jó, hogy a sapkája is vízálló ...
