2011.06.12. 12:53 | Lucilla | komment

Ákos tegnap horgászott egy születésnapi parti keretében, nem kis sikerrel ...

2011.06.12. 10:54 | Lucilla | komment

"Ároné a lenyalhatója!"

Ezzel nyitott ma Áron, a lenyalható alatt a joghurtos doboz belső zárókupakját érti, amiről a joghurtot ő nyalhatja le kizárólag, és az a joghurt szerinte amúgy nem is joghurt, hanem sajt ...

2011.06.11. 01:02 | Lucilla | komment

És itt van Ákosról egy lesifotó a mai évzáró közben ...

2011.06.10. 23:17 | Lucilla | komment

Kicsit leszoktam a blogírásról mostanában, leginkább azért, mert mindig volt fontosabb dolgom. Meglehetősen intenzív heteken vagyunk túl, sok külső-belső történéssel. Megpróbálom összefoglalni, de nyilván kimarad ez meg az.

Kezdetben volt mindjárt az, hogy egyik kedd este f8 magasságában hazaállított Zacco, hogy ő szerda hajnalban Seattle-be repül, ami elég váratlanul ért, annyira, hogy kellő mennyiségű alsónadrágot sem sikerül prezentálni, mert még egy mosógéppel is nehéz lett volna megoldani a mosás-szárítást néhány óra alatt, hát még a h9-kor áramról lekapcsolt mosodával ... Persze megtettük, amit megtudtunk, és Zacco másnap reggel valamikor f4 magasságában elindult Koppenhága irányába, hogy ott felszálljon a gépre.

Így mi hármasban maradtunk közel két hétig, ami nagyon vidám volt, főleg, hogy a komvuxban az év végi hajrá megkezdődött tesztekkel, beadandó dolgozatokkal, Áron gondozónője pedig azzal biztatott, hogy bárányhimlő járvány van a dagisban. Így hát végül azt a stratégiát választottam, hogy villámgyorsan igyekeztem túlesni minden kötelezettségemen és meglehetősen feszesre vettem a tempót mindenben, hogy ha beüt a ménkű, akkor legyen egy kis előnyünk. Szerencsére végül betegség nem volt és amúgy várakozáson felül jól alakult ez az időszak, minden belefért, amit csak terveztünk.

Az elmúlt hetek egyik híre az, hogy Áron nagycsoportos lett a dagisban, ami nem azt jelenti persze, hogy jövőre suliba megy, hanem a 0-3 éves korú gyerekek kiscsoportjából került át a 3-6 éves gyerekek csoportjába. Az átszoktatást a gondozónők megoldották szép fokozatosan, így semmi gond nem volt. Más bajok persze jelentkeztek, egyelőre nem tudom, mennyire legyek boldog. Egyrészt a nagycsoportban már nem muszáj aludni, van egy csendes pihenő, amikor a gyerekek lefekszenek és mesét hallgatnak, de aki nem alszik fél órán belül, az megy ki az udvarra játszani. És mivel Áron nem mindig alszik el ennyi idő alatt, főleg, ha nem ül mellette valaki, hogy simogassa a hátát (ahogy azt tették a kiscsoportban), így ő is általában kinn ugrabugrál az udvaron, amikor megyek érte. És aztán délután szépen elalszik a kanapén, ami a vidám esték záloga nálunk.

A másik gondom, hogy nem egyszer fordult elő, hogy telerakta a pelenkáját, és mivel kinn vannak, nem terjeng a szag, ebugatta pedig nem szól, de mire megyek érte, már csak terpeszben bír járni ... Ami jó amúgy, hogy a szobatisztaság nem elvárás még ennyi idősen sem, de mivel a nagyobb gyerekek többsége nem pelenkás, kisebb a figyelem erre a részre. Amúgy jól érzi magát a nagyobbak között, több a kerekes játék, na meg főleg a nagyobb lányok imádják őt ide-oda vonszolni, ő meg élvezi a figyelmet.

Ákosnak volt ismét fejlődésértékelése, ami alapján Ákos nem hogy elvégezte a második osztályra tervezett anyagot, de sőt, ahogy Tin mondta. Most már igen jól áll a svéddel, a tanítónő állítása szerint ugyanúgy tudja követni a szövegeket, mint a többiek. Mutatott néhány fogalmazást, amit különböző bolygókról írtak, és azt mondta, hogy jó pár svéd gyerek sem ír ilyen jól, tökéletes mondatok és helyesírásban is szinte hibátlan. Volt egy problémás időszaka, amikor idegesítő viccekkel bomlasztotta az órák fegyelmét, de Tin elmondása szerint megbeszélték a dolgokat, bár volt, hogy ki kellett küldeni.

Aztán voltak vendégeink is, kirándultunk mindenfele, például a Hööri vadasparkban.

Mászni, mászni, mászni ...

 

süti beállítások módosítása