A héten ismét felütötte a fejét nálunk egy betegség, ezúttal egy lájtos hányósfosós, szerencsére tényleg csak enyhébb darab volt, egy nap alatt lezavartuk Ákossal, a szerdai napunk amúgy kedélyesen az ágyban telt, ilyen sem volt mostanában, hogy vele heverészek, beszélgessek és durmoljak órák hosszat ...
A hét második fele már szerencsére normál üzemben folytatódott, ami azért is nagyon jó, mert ma nyílt nap volt az iskolában, amit nem szívesen hagytam volna ki. Elvileg bármikor bemehetnék persze, hogy kíváncsi vagyok, mit is csinálnak odabenn, de nyilván valami komolyabb ok nélkül nem teszek ilyesmit. A nyílt nap viszont igen jó intézmény, mindig szombaton van, így a dolgozó szülők is részt vehetnek, a gyerekek pedig kapnak érte egy szabadnapot a síszünet előtti pénteken.
Jó üzlet ez nekik, hiszen a mai rövidített, 9-12 óra között tartott bemutató jellegű órákért egy egész napot kapnak. Úgy döntöttünk, hogy mivel Áron miatt úgysem tudnák együtt részt venni az órákon, így Zacco ment az első részre, én pedig a szünetben érkeztem. Ákosék csoportjában beszélgetéssel kezdődött szokás szerint, átnézték az aznapi órarendet, majd rajzolással kezdtek, emberi arcot kellett rajzolni és festeni.
A rajz után rögtön jött a szünet, és a szünetben a fika is. A szülői munkaközösség a jeles napra grillezett kolbászkákkal készült, így amikor megérkeztem, már a sarkon túl lehetett érezni az illatát. A szünetben amúgy hagyományosan a könyvtárat is meg lehet tekinteni, valamint nevetséges áron lehet a könyvtárból kiszanált könyvekhez hozzájutni. Ezzel a lehetőséggel éltünk mi is, főleg nyelvtanulási szempontok alapján válogatva.
Majd Zacco Áronnal játszótéri körútra indult, mi pedig Ákossal visszatértünk az osztályterembe. Az első évhez képest nem igazán tapasztaltam változásokat, a dolgok nagyjából hasonló mederben zajlottak, a tanterem is ugyanolyan elrendezésű. Annyit érzékeltem, hogy a másodikosokkal szemben már elvárás, hogy képesek legyenek dumálás és ficánkolás nélkül figyelni az órákon, így ha valamelyik gyerek hangoskodott vagy felállt, akkor Tin finoman rájuk szólt.
Tin eldicsekedett vele, hogy micsoda fejlesztések történtek, minden épület az iskolában kapott egy-egy projektort, és úgy alakult, hogy a második osztályban pont Ákosék csoportjába került az értékes berendezés. Ami lehetővé teszi, hogy internetes anyagokat, filmeket is felhasználjanak a tanítás során. Ennek demonstrálására rögtön meg is néztünk egy filmet, egy vak kislány mindennapjairól, a téma ugyanis ebben a hónapban a test, azon belül pedig az érzékelés és az öt érzék. A kislánynak hiányzott az ötből egy és azt kellett megfigyelni, hogy hogyan pótolják a többi érzékek ennek az egynek a hiányát. (A film amúgy felettébb tanulságos volt, én teljesen elérzékenyülve néztem, hogy igen, meg lehet csinálni, egy vak kislánynak is lehet teljesen normális élete. Ez a kislány, Elvira normális iskolába jár, minden tevékenységben részt vesz, csak például amikor a többiek könyvet olvasnak, ő Braille írásos könyvet vesz elő. Sportol, táncol, kipróbál mindent, ami döbbenet, főleg, amikor például a technika/kézműves órán patchwork-öt készít. Igaz, néha kell neki külön segítség, de a legtöbbször az osztálytársai lépnek oda, ha valamire szüksége van. És láthatóan boldog gyerek.)
Ezt követően volt némi beszélgetés a látottakról, és az egyéb érzékelésről, majd tovább léptünk a következő órarendi pontra, ami a svéd nyelv volt. Ez esetben ez azt jelentette, hogy önálló munka keretében eldönthették Ákosék, hogy mivel óhajtanak foglalkozni, lehetett olvasni olvasókönyvet, a könyvtárból kikölcsönzött könyvet vagy az olvasásos munkafüzettel dolgozni. Ákos könyvtári könyvet olvasgatott.
Közben persze megmutogatta az könyveit, füzeteit és az osztályteremben kifüggesztett képeit. Az alábbi képen a bal felső remekmű az övé, amit úgy kommentált, hogy nem sikerült túlságosan.
És mivel az érzékelés a téma, ezzel kapcsolatban is lógtak kinn anyagok a falon, többek között például Ákos fogalmazása a szemről és a látásról.
Alább pedig egy kép, amit Ákos készített a tűzoltóságon tett kirándulás után ...
Nagyjából húsz perc múlva átváltottak matematikára, először a tábla előtt ücsörögve némi ismétlés volt, meg beszélgetés a szorzásról, majd együtt felmondták a kettes, ötös és tízes szorzótáblát. Megjegyzem, otthon soha, de soha nem kellett seggelni a táblázatok fölött, nekem rémes emlékeim vannak a szorzótábla tanulásról ... Mégis az összes gyerek tudta.
Aztán ismét önálló munka következett, ismét szabad választás alapján, ezúttal matematika témakörben. Ákos most a Masterkatten négyes kötetét fogyasztja, az osztály többségével együtt, páran még a hármasnál tartanak, de nyilván nem gond ez. Tin időnként odajött, láttamozta a jól megcsinált oldalakat. Majd Ákos elővett egy detektíves matematika gyakorlót, amiben ahhoz, hogy tudjuk, hova is kell mennie a detektívnek, először egy csomó szorzást-összeadást meg kell csinálni, majd az eredményekhez kapcsolódó betűket be kell írni egy táblázat alapján. Ákos egészen rövid idő alatt gyorsan három teljes oldalt megcsinált belőle. És közben idétlenkedni is maradt ideje.
(Amúgy azt vettem észre Ákoson, hogy mostanában mintha fáradtabb lenne a szokásosnál. Előre hoztam a fektetési időt, Áronnál is, nála is, de még így is elég nehéz kirángatni az ágyból, sokszor panaszkodik fáradságra (aminek jó része persze inkább a nemakarom faktor), és gyakran kifejezetten lassú. És egyértelműen látszik ez a tanórai munkáján is. Legalábbis ami a reakcióidejét illeti. Ahhoz képest, hogy láthatóan már nem okoz gondot neki a svéd nyelv megértése, elég sokáig tart, mire a karja jelentkezésre lendül. (Ezt a lelassulás dolgot amúgy a hokin is látom rajta, a jégen és az öltözőben is.) Őszintén remélem, hogy ez valami téli vagy élettani lassulás, mert időnként aggasztó. Főleg, hogy többször volt beteg is az utóbbi időben, pedig ő évente max. egy gyors lefolyásút szokott abszolválni ....)
Ezzel a résszel véget is ért a nyílt nap, de Tin még felhívta figyelmünket arra, hogy az ebédlőben egy kisebb kiállítás van a másodikosok munkáiból.
Ákos az alábbi képet készítette Annival közösen, a téma: mindenkivel együtt dolgozunk, nem közösítünk ki senkit.
És itt alább Ákos egyik horgolós remekműve, a skata, azaz szarka.
