Hát, elképesztő elmaradásban vagyok, elég reménytelennek látszik, hogy mindent megénekeljek, amit terveztem, de itt van mindjárt Ákos születésnapja, amiről eddig ugye egy szót sem ...
Szóval, ilyen volt ...
Ilyen lett ....
Tíz év nagy idő, bár ha jól belegondolok, meglehetősen gyorsan elrepült, kicsit méltatlankodok is, hogy az nem lehet, hogy már tíz éve volt, hogy megszületett ....
Ákos - most már van összehasonlítási alapom, ugyi - kifejezetten könnyű gyerek, ez az elmúlt évtized gyakorlatilag csak örömöt és vidámságot hozott az életünkbe. Ákos megőrizte optimizmusát, ami születésétől fogva jellemezte őt, és noha a világot egyre árnyaltabban látja, mégis mindenről az jut eszébe, hogy az miért is jó. Remélem, ezt a végtelen nyitottságát továbbra is megőrzi.
A nyitottság abban is segítette, amit kevés gyerek viselt volna ilyen jól, hogy az elmúlt években intézmények és országok között volt hurcibálva, de ő mindenhol jól érezte magát, és döbbenetes tempóban illeszkedett be akármilyen közösségről is legyen szó. Nagyjából 3 hét alatt hozta be a zenetagozatos osztálytársai két és fél év alatt megszerzett tudását furulyából és szolfézsból, az énektanítónénije konkrétan lecsodagyerekezte ... A többi tárgyból nem is kellett nagyon igyekeznie, mert a szükséges tudása, gyakorlata mindenből megvolt. Így alig négy hónap itthonlét után már elmondhatom, hogy visszailleszkedett, mintha el sem ment volna. A tanítók rajonganak érte, sok barátja van, bár érdekes módon jórészt csajok.
Remek bátyja a kevésbé könnyű eset öccsének, aki persze úgy néz fel rá, mint kalapos inas az Istenre. Ezt a részt Ákos kifejezetten élvezi, és azt is egyre jobban megtanulja, hogy hogyan kenje az öccsét kenyérre. A Vali mamánál töltött tavaszi szünet amúgy kifejezetten jó hatással volt a kapcsolatukra, azóta órákon át eljátszanak együtt (néha van ordítás, de rendezik), el vagyunk képedve ...
