Új év, remélhetőleg boldog, és gott, de én továbbra sem vagyok túl következetes a posztok publikálásában. Most is kihagyom a hazaköltözős beszámolót, pedig lesz mit mesélni, és fogok is, de most csak egy rövidre van csak időm/erőm, azonban muszáj megmutatnom Ákost, ahogy végre kezei közé kaphatta a varrógépemet, amely három év után ismét egy fedél alatt lakik velünk. Mert hát már jó ideje mondja, hogy ő varrni akar és géppel, mert megtanulta az iskolában, és noha láttam a műveit, nehéz volt elhinnem, hogy tényleg segítség nélkül tudja kezelni, de mint oly sokszor, most is csalatkoztam, mert bizony tud kiskomám bánni a géppel, sőt, el is magyarázta nekem, hogy az orsóknak két típusa van, és attól függ, hogy merre kell a cérnának futni benne, és miközben én gyorsan a manuálból próbáltam előkeresni, hogy hogy kell befűzni pontosan a cérnát, mert három év hosszú idő, azalatt ő befűzte hibátlanul ....
És miután papíron lerajzolta, megtervezte a művet, elő is állította, és mivel nekem szánta, mindjárt rózsaszínű cérnával elsősorban ...
Ja, és közben kifejtette, hogy ő vasalni is megtanult az iskolában, úgyhogy legközelebb ő szeretné csinálni. Hát ki vagyok én, hogy útjában álljak?
