Azt el akartam mesélni, hogy Ákos, aki nagyjából negyedik hete jár iskolába és kb. három hete furulyázik, simán elfurulyázza a zene tagozatos harmadikos könyvéből azokat a népdalokat, amelyeket éppen most tanulnak, pedig már egy-két kereszt és tsi is beficcennek és nem két-három hangból állnak. Igaz, a furulyát szinte nem lehet kiimádkozni a kezéből, folyton fújja. Kapott néhány extra órát a tanítónénivel, meg külön szolfézsra is jár, persze a heti három énekóra+kiskórus mellett, szóval elég intenzív a felzárkóztatás. Ettől tartottam amúgy a legjobban, mert hát a többiek ezt a tempót már 2,5 éve nyomják, ő meg most került bele, de úgy néz ki, simán felvette a fonalat.
A többi tárgyból sem látszik nagyon gázosnak a helyzet. Mondjuk a felmérők nem lettek hibátlanok, de valószínűleg a kérdéseket sem értette kiskomám mindenhol, jövő héten szülőin reményeim szerint kapok több információt.
Amúgy szeret járni nagyon, pedig az első nap előtt még hisztirohama is volt, hogy Svédország mennyivel jobb, meg így, meg úgy, de már az első napon rájött, hogy itt is lesznek haverok, és már vannak is, persze, hogy vannak, a héten még muffint is kellett nekik sütni. Múltkor örömujjongásban tört ki, mert az apja egy fél órával korábban bevitte, aztán meg balhézott, amiért az összevont napköziben már nem maradhat ...
Az is kiderült, hogy a csúfolások is hasonlóak, mint Svédországban, mert hát itt is azzal ugratják, hogy a lányok szerelmesek belé és miért nem csókolja meg már az egyiket. Ezeket Ákosom igen méltatlan beszólásoknak tartja, de hát ugyanerről panaszkodott néhány hónapja a Vikingaskolan kapcsán is...
A régi iskola- és hokis társakkal szkájpon tartja a kapcsolatot, néha hárommal is vonalban/csetben van egyszerre, így könnyebb azért elviselni a távolságot.
