Ákos és a krumplinyomda, avagy a művész réved, miközben alkot ....
A kép a nyílt napon készült (thanx to Kiss apuka), ahol most végre betekintést nyerhettünk olyan órákba is, amelyek általában nem szerepelnek a nyílt napok menűsorában. Így láttunk testnevelés órát, ami nagyon mozgalmas volt, jól kimozgatta a gyerekeket, de úgy, hogy az óra nagyobbik része játékkal telt, így ezzel igen elégedett voltam. Láttam angol órát is, ahol a tanítónő végig angolul kommunikált a gyerekekkel, ami nem kis dolog, ha azt vesszük, hogy harmadik hónapja tanulják a nyelvet hivatalosan. Ákos a legerősebb angol csoportba került, mint megtudtam, és nyilván a többi gyereknek sem volt teljesen új a nyelv, de ennek ellenére pozitív meglepetés volt ez. A tanítónő amúgy a technika igen széles tárházát veti be óráról órára, hogy kellően izgalmas legyen a tanulás, így most pl. youtube-n néztünk különöböző ábécés dalokat.
Volt matekóra is, ebben nem sok meglepetés volt, hiszen láttam már tavaly is, nagyon jó hangulatú volt ez is, kifejezetten érdekes feladatokkal, nem nagyon láttam lankadó figyelmet ... És a végén ratnika óra volt, ahogy a gyerekek hívják, ugyanis egymás után van technika és rajz óra, ami néha keveredik. Ebből csak egyet néztem meg, azt is csak félig, mert Ábelem étkezni óhajtott és amúgy is fogyott a türelme, végül is négy órát végig követtünk, igen szép teljesítmény ez egy alig két hónapostól ...
Délután a cselló órán anyu képviselt bennünket, én még szerdán konzultáltam Gábor bácsival, aki igen csak elégedett Ákos előmenetelével. Ezt jó hallani, mert nekünk még nem igazán élményszerű a napi gyakorlások során hallgatni a csellószót ...
Ákos szerdán egyébként koncertet is adott többedmagával a zeneiskolában, mivel a szolfézstanítónéni beválogatta őt egy kamarakórusba, és felléptek a Kodály emlékesten, nem kis sikerrel.
