Nyár van, nyári szünet, most már hivatalosan is vége van a tanévnek, megvolt az évzáró is. Ákos az idén sem vett részt rajta, ismét sikerült úgy intézni, hogy épp táborban legyen. Mondjuk, hogy miért nem lehet a tanév utolsó hetében megtartani ezt a kihagyhatatlan rendezvényt, sosem fogom megérteni. Mindegy, a teljes család felvonult az eseményen, leszámítva persze Ákost, aki épp a vecsési zeneiskola kamarazenei táborjában élvezte a forróságot.
Szerencsére az évzáró rövid volt és velős. Ezúttal Ákos bizonyítványát nem adta át Pali bácsi, mivel a jelesek egyhangúságát idén megtörte a magatartás négyes, hát mit van mit tenni, kamaszodik, mi is érezzük, a tantestület is. Viszont matekból és környezetből dícséretet is kapott, így a bizonyítvánnyal azt hiszem, mindannyian elégedettek vagyunk. Majd ünneplünk is, ha végre egy városban leszünk mind.
A kamarazenei tábor jól sikerült, Ákos láthatóan jól érezte magát, egy csomó új barátja lett, bár elsősorban a svéd iskolabéli barátja miatt ment épp a vecsési zeneiskola táborába (na meg a mienk nem is szervezett ilyet). Azért kijelentette, hogy ő jövőre nem megy, sőt, kollektíven leszögezte az összes régi és újdonsült barátjával, mivel a meleg, na az elviselhetetlen volt, főleg a tetőtéri szobában, ahol aludniuk kellett. Mivel még az amúgy kánikula idején is kellemesen hűvös lakásunk is izzott szombatra, el is tudom képzelni, hogy milyen fullasztó lehetett, szóval nem nagyon vitatkoztunk, jövőre úgyis másként fogja gondolni a dolgot kiskomám.
A tábor érdemi része - amennyire a táborzáró koncertből le tudtuk szűrni - igazán jó volt, egyéni hangszeres órák, kamara- és szimfonikus zenekari órák is voltak, ugyanis olyan sok gyerek vett részt a táborban és olyan színes hangszeres tudással, hogy még egy komplett nagyzenekart is összeállítottak belőle. A táborzáró koncert legélvezetesebb része volt az a rész, amikor mindenki játszott. Ákos új darabbal lépett fel egy kisebb csoporttal emellett, gyönyörűen játszott és főleg tisztán, ami nem feltétlenül jellemző az elsőéves csellistákra. A tanár, aki foglalkozott vele, és aki amúgy igen jóban van Ákos Gábor bácsijával is, le volt nyűgözve, hogy Ákos milyen ügyesen olvassa a kottát, és egyébként is nagyon ügyes.
Később persze a tábor informális eseményeiről is megtudtunk egyet mást, elcsattantak pofonok és csókok egyaránt, állítólag. (Ákos emellett a teljes zsebpénzét, tehát a táborra kapott és a fényképezőre eddig gyűjtögetett összeget lónyálra és szénhidrátra költötte, pedig ennyi pénzből én egy hétig etetem nem kis családunkat, szóval komolyan aggódom a fogaiért és a hasnyálmirigyéért ...)
A héten amúgy a Balatonon van, Gyigyi kizárólagos figyelmét élvezi, saját kérésre, mostanában örül, ha az öccse nincs láb alatt, az itthon töltött nap alatt többször voltak közel ahhoz, hogy kinyírják egymást ...
