2013.07.04. 10:51 | Lucilla | komment

969882_10152931311560162_1001985694_n.jpg

Áronról régen írtam már, pedig van mit. Jó fotó nemigen készül róla, nem hagyja magát, a mellékelt képet családi kapcsolataim révén sikerült beszerezni. (Kösz Dani!)

Szóval, neki is véget ért a tanév, ami elsősorban azt jelenti, hogy a nevelési tanácsadóba nem megyünk egy darabig, Áronom nagy bánatára, mert Ági nénivel, a pszichológussal igen bensőséges kapcsolatra tett szert. Kicsit aggódtam, hogyan is sikerül majd Áronomat egyáltalán berángatni a pszichológus néni szobájába, mert kiskomám nagyjából fél éves kora óta intuitíve megérzi, ha valaki vizsgálni/kezelni akarja, 8 hónaposan a lundi rendelőintézet ajtaján ordítva vittem be, pedig első alkalommal járt ott. Most viszont ment minden, mint a karikacsapás, igaz, volt ebben némi szerepe, hogy Ági néni szobája igen felszereltnek bizonyult, voltak ott például transzformersz űrhajók, tankok, repülőgépek, vonatok ... Persze ez elsősorban azt jelentette, hogy örömmel ment be és várta az alkalmakat, azt nem annyira, hogy bármilyen feladatszerű dologra rá lehessen venni, de ennek felmérése volt az egyik célja a vizsgálatoknak. A sokadik találkozáson már egyedül is bement Ági nénivel, szóval összességében igen jól összebarátkoztak. Ági nénivel magam is átbeszéltem Áron dolgait, ez alapján a diagnózis első körben idegrendszeri éretlenség, amit fejlesztő tornával fogunk kezelni. A gyógytornász Márti nénivel volt is egy szeánsza Áronnak, nagyon élvezte azt is, bár a gyógytornász néni is jelezte, hogy nem fél perc alatt fogja felmérni Áron ilyen-olyan dolgait. A pszichoterápia is folytatódik.

Mindezekkel együtt én mostanában kifejezett fejlődést érzek Áronomon, ami igen biztató, bár nem gondoljuk, hogy a következő tanév elegendő lesz neki az iskolára való felkészülésben, így erre készülünk lelkiekben. Már a biciklizéssel kapcsolatban is éreztem, hogy kezd megkomolyodni kiskomám, de egyre több ilyen élményünk van, múltkor végighurcibáltam őt és Ábelt a városon, nagyjából 3 órás beszerző körúton, egyetlen kritikus pillanat nélkül. Nyilván segített ebben a cserpesnél elfogyasztott kakaós csiga, továbbá az, hogy a beszerző körút végére beigértem neki, hogy ő válogathatja össze a Balatonra szállítandó kekszportfóliót, de ezeken túl jórészt számára érdektelen beszerzéseket eszközöltünk. 

Emellett az oviban is elégedettek kiskomámmal, az évzárón egyrészt felment a színpadra, másrészt csinálta is, amit a többiek. sőt önálló feladata is volt, amit abszolvált lelkesen, teljesen oda voltunk, meg vissza.

Most a Balatonon héderel apai nagyszüleinél, akik válogatott élménycsomagot állítottak össze, Lali papa például egy komplett horgászbotot készített neki, hogy együtt fogják ki a csalihalat a süllőzéshez, ehhez vettünk kukacokat is, de arra már nem voltam képes, hogy végignézzem, ahogy kicsiny ujjaival a mozgó izék között turkál. Lesz csónakázás, játszóterezés, kiruccanás Kaposvárra, továbbá naponta mennek Jáhn nénihez fagyizi, szóval nem hinném, hogy unatkozna  Áron egy percig is. Persze nem volt könnyű meggyőzni a maradásról, több napi melónk van abban, hogy mindössze egy apró könnycsepp gyűlt a szeme sarkában, amikor távoztunk. (Aztán amikor visszakanyarodtunk, mert a gyerekülést elfelejtettük áttenni a papa kocsijába, már nem is óhajtott velünk foglalkozni ...) 

süti beállítások módosítása