Na most az van, hogy mostanában egyik szemünk sír, a másik meg nevet, illetve inkább nevetünk, de azért kicsit fanyalgunk is. Persze, nehogy elbízzuk magunkat ...
Egyrészt: Ákos bizonyítványában van három dícséret, ami igen derék, sőt ha az angol kiválóan megfeleltet is ide vesszük, akkor négy is, ez utóbbi pedig ráadásul a legerősebb csoportban történt. De van két négyes is ugyanebben a bizonyítványban, ami egyrészt egy magatartás jegy, ami mondjuk nem zavarna különösen, másrészt egy nyelvtan. A nyelvtan jegye egyetlen félévzáró dolgozat miatt lett olyan, amilyen, és nem azért persze, mert tanulatlan lenne, vagy ostoba a beste kölke, nem, sőt, az ly-j-s szavakat magasan az elvárások felett tudja (sőt, engem komplettül überel már most helyesírás tekintetében), na meg a tárgyi dolgokat is keni-vágja, de hát egy komplett feladatot kihagyott, csak úgy, mert nem figyelt .... A figyelmetlenség és az órák közbeni "utazás" amúgy a fogadóórán minden tanárnál előkerült.
Aztán: ma voltunk a tanszaki féléves vizsgahangversenyen, ahol Ákos több darabot is előadott. Na most, ahhoz képest, hogy szeptember óra csellózik, gyönyörűen játszott, nem volt hamis (ami nagy dolog ezen a tanszakon) és az ütemet is szépen tartotta, mind zongorakíséret, mind másik csellószólam mellett. Ahogy néztem a felsőbb évfolyamosokat, a tiszta csellójáték még sok év gyakorlás után sem természetes, sőt ... Szóval nagyon büszkék voltunk rá.
Nade, közvetlenül a koncert előtt egy kedves mozdulattal lerepítette a cipőjét a lábáról, amely cipő a második emelet egyik felső (!) ablakáról pattant vissza, magával rántva az üveg nagy részét is ... Így hát Ákos egy intő várományosa, és mint ilyen óriási krokodilkönnyek között fogadott bennünket. (Amúgy - amellett, hogy baromira nem támogatom a közvagyon rongálását - az sem semmi, hogy ilyen lelkiállapot mellett is prímán teljesített a koncerten. )
