Régen meséltem már Áronról, fénykép is kevés kerül ide, mivel nem nagyon szeret fotózkodni kiskomám, a róla készült képek többségén arcot eltakaró kezek vagy elmosódó alak látható. A fenti kép a karácsonyi sorozatból való, akkor valamiért hagyta magát fényképezni, bár jó képet nem nagyon vágott ehhez sem.
Szóval, Ákos sítáborban, Áron pedig szinte kivirult, hogy egyszem kétlábon járó gyerekként van itthon, eszébe sem jutott eleget tenni Gyigyi meghívásának a hétvégén, ő itthon és csak itthon óhajtott lenni, még a gyerekkoncertre sem jött el velem, pedig igen invitáltam. És nem igazán hiányzik a bátyja, bár kérdezgeti, hogy mikor jön haza, de rendre kiderül, hogy csak azért, hogy ugye még nem ma.
Szóval kifejezetten élvezi a - szinte - osztatlan figyelmet, és hogy annyit játszik és azzal, amivel csak akar, nincs örjöngés a széjjeltört lego kreálmányok felett, mivel ha el is törik valami, van idő helyrehozni.
Mostanában - köszönhetően egy igen eltalált karácsonyi játéknak - rakéta őrület van, naponta tucatjával szállnak fel a nappaliban az űrhajók és - rakéták, műholdak keringenek mindenféle pályákon, és így tovább. Ezen felül az összes témába vágó könyv elő lett szedve, minden féle nyelveken, Áron kikupálódott az égbolt valamennyi lakója vonatkozásában, a naprendszer bolygóit álmából felkeltve is elmondja és fel is ismeri.Vannak persze érdekes képzetei, főleg a bolygók belsejét is ábrázoló sematikus ábrák miatt, ezek igen vicces történetekké állnak össze, például a föld közepéből időnként kiugró belső magról, ami aztán vissza is megy idővel.
A kedvenc játék, a rakétastrandorozás (sic!), ami annyit jelent, hogy én/az apja/egyéb személyek két ujjukkal lábat formázva kimennek egy képzeletbeli strandra, ahol strandolnak és közben - mintegy váratlanul - tanúi lesznek, ahogy a rakéták és űrhajók fellövetnek az égbe. Fizikai határunkat túllépve még ezek után is követjük a rakéták sorsát: leválnak a segédrakéták, kinyílnak a napelemek, útjukra eresztetnek a műholdak és így tovább.
Emellett persze a jútyúbon naponta többször is meg kell nézni a 2030-ra tervezett marsra lépés animációját ihletért.
És egy Áronszáj is:
"Szeretnék láthatatlan lenni, mert a láthatatlanok nem halnak meg."
Ami jellemző kijelentés, mostanában a halál foglalkoztatja időnként, leginkább kozmikus értelemben, ahogy évekkel ezelőtt Ákost is: a nap ne váljék már vörös óriássá, azt ő nem akarja, és a vulkánok is csak más bolygón vannak, ugye.
