Ákos tegnap a nosztalgiavonaton látott el szolgálatot, és mivel igen szép időnk volt, mi is kilátogattunk a kisvasútra.
Ákos jegyvizsgálói szolgálatot látott el, még tanulóként, úgyhogy egy másik - tapaszaltabb - gyerekvasutassal együtt dolgozott. A vonatot amúgy sikerült volna jól lekésni, de éltünk bennfentességünkkel és hivatkoztunk rokoni kapcsolatunkra a fess kalauzzal, így megvárt bennünket a vonat. A jegyet pedig a nevezett kalauznál váltottuk meg. Ákost és kis kollegáját jól kifaggatuk, hogy melyik jegy is lesz a legolcsóbb nekünk.
Az állomásokról való kihaladás során a kallerek tisztelegnek ...
Jegyet a nem fizető utasok is kapnak, és kérésre azt is kilukasztja a kalauz (még egy pont a bennfentesség mellett) ...
Aztán vannak, akiknek ez az első kisvasutas útjuk ... Mivel a szerelvényben csak mi utaztunk, egy uzsonnát is elkölthettünk zavartalanul Ábelemmel.
A kisvasutas és az ő szülőatyja ...
Az állomásokon be lehet ugrani a forgalmi irodákba üdvözölni a többieket ...
És a végére még egy kép, ezúttal az unatkozom témában ...
