Ismét jó idő eltelt az utolsó poszt óta, és nem mondhatnám, hogy semmi sem történt, azért nem írtam, nagyon is sok minden történt, a töredékéről fogok tudni itt megemlékezni.
Szóval, amiről írni szerertnék, az Áron és az iskola kérdése, ugyanis ma bírtam elugrani a budafoki nevtanba a részletes szakvéleményért. Kezdjük ott, hogy még január elején, néhány nappal az ovikezdés után az új ovinak kellett írni egy részletes véleményt Áronról, ami igen fényes lett, annyira, hogy aki elolvasta Áron közvetlen ismerete nélkül, bizony egyértelműen arra voksolt volna, hogy Áronunk iskolaérett. Na már most, mivel a januári oviváltás után az ovi részletes felmérésbe már nem ment bele, végül a budafoki nevtan iskolaérettségi vizsgálatára kaptunk időpontot. Kértem és kaptam a józsefvárosi nevtantól szakvéleményt, hogy azért legyen némi rálátásuk a budafokiaknak is arra, hogy milyen előzményeink vannak. Mert hát komolyan aggódtam, hogy elzavarják suliba, mert ugyan az oviban továbbra is jól haladnak a dolgok, Áron igen sok tevékenységbe bevonható, és egyébként is okos, mint a nap, de mi tudjuk és érezzük, hogy a nagy áttörés még nem történt meg.
Aggodalmunk azonban teljesen alaptalan volt, Áron megmutatta igazi valóját az iskolaérettségi vizsgálaton, úgyhogy már a kezdési időpont előtt felmerült az iskolaalkalmatlanság a pszichológusokban. Nem tudom, hogy azért-e, mert épp telihold/újhold/stb... vagy mert meleg/hidegfront volt, vagy mert a teljes testvéri készlet felvonult a vizsgálaton, Áronunk behúzta a kéziféket és már az ajtóban közölte, hogy ő bizony a terembe - ahol már gyűltek a gyerekek - be nem megy, hiába is kecsegtetjük mesékkel (imád mesét hallgatni), játékkal vagy rajzolási lehetőséggel (mostanában ezt is igen kedveli), hiába próbáltak vele már a folyosón nagyon kedvesen kapcsolatba kerülni a vizsgálatot végző szakemberek, ő kitartott, így aztán a csoportos vizsgálatot nélküle kezdték el. Mi pedig elvonultunk az egyik pszichológussal egy külön vizsgáló helyiségbe. Itt szerencsére elég sok tank és egyéb játék volt, így ennek farvizén sikerült néhány dolgot felmérni (de közel sem mindent) szóval az látszik, hogy kiskománk szellemi értelemben a legkevésbé sincs lemaradva, de együttműködésileg, meg feladattartásilag és ehhez hasonló szempontok alapján teljesen indokolt az újabb egy év ovi.
Így aztán igazán megkönnyebbülve hagytuk el az épületet, nem szerettem volna sem erőlködni, sem pedig most nekiállni valami alkalmas iskolát felkutatni. Jövőre persze most már vita nélkül irány az iskola, addig is nyitva tartom szemem, fülem, hogy találjunk egy megfelelőt, mivel nem hinném, hogy tökéletesen éretté válik arra, amit ma ebben az országban az iskola jelent.
