lucilla viszontagságai

Az elmúlt időszakban sem unatkoztunk, gyönyörű az idő, no meg vendégeink is voltak, így aztán jó sokat kirándultunk ide, meg oda.

Voltunk például ismét Ven szigetén, mentünk vonattal ...

.... hajóval ...

és a szigeten biciklivel ...

... persze nem mindenkinek volt ez megerőltető, Áronnak igen kényelmes útja volt ...

Ő viszont nem volt rest lehajigálni a ruháját, cipőjét, amikor meglátta, hogy odaértünk a strandhoz, azonnal bele akart vágtázni a vízbe, ami amúgy nem volt hideg, kifejezetten sokan strandoltak. De kiskomám aztán meggondolta magát, és inkább félmeztelenül szaladgált fürdés helyett ...

Ákos sziklát mászott ...

A hazafele út némiképp kalandosra sikerült, amikor is kedélyesen néztük a hajónkat elmenni, azon meggyőződésből, hogy az nem is a mienk, aztán persze ráébredtünk a szomorú igazságra, a következő komp meg este 9-kor indult, így elég későn sikerült áthajóznunk a szárazföldre. Még jó, hogy itt 11-kor sötétedik. Bár hűvösnek hűvös volt, nem tagadom ...

A fiúk rendesen kidőltek a kaland után. Áron legújabb szokása, hogy Ákos mellé óhajt bújni. Ennek amúgy mindenki örül, de mivel éjjel Áron meglehetősen ficánka, Ákos sem különb, bizony előfordul, hogy rendet kell csapni közöttük, aminek eredménye általában az, hogy Áron régi szokásához híven mellettem köt ki. De annyi baj legyen ...

Aztán, voltunk ismét Tosselillában, ahol ezúttal a kukac vonat ...

...és az elektromos autó volt a sztár, legalábbis Áronnál, mert Ákost még fotózni sem tudtam, olyan sebességgel száguldozott ide-oda a különböző mulatságok között. Áron ennél kitartóbb volt, az alábbi autón nagyjából két órát töltött el, rendíthetetlenül róva a köröket, egyre ügyesebben.

Voltunk továbbá az eddig igen méltatlanul nélkülözött Teknik- och Sjöfartsmuseet-ben, ahol fantasztikus dolgok vannak. Van például egy igazi U-båt, azaz tengeralattjáró, amit kívül belül meg lehet csodálni, és hozzá igazi veterán katonák, akik minden kérdésre válaszolnak. Még amolyan kényesebb témák is alaposan bemutatásra kerülnek, mint például a hogyan is végezték el a kis- és nagydolgot a derék tengerészek ...

Aztán van persze vonat, meg villamos, meg autók, motorok, repülők, minden, ami egy fiúgyermeket lenyűgöz, de mindemellett van jó pár kipróbálható és megtapasztalható dolog is, mint például az alábbi bicikli, amin azt lehetett megtudni, hogy mennyit kell tekerni, hogy néhány háztartási berendezést elüzemeltessünk.

És persze volt mulatság a kicsiknek is, mi más, mint brio favonat ...

A múzeum annyira tetszett, hogy a héten ismét visszamentünk, hogy a kihagyott részeket is megnézzük, mert tulajdonképp több napot is el lehet tölteni.

A kunskaptivoli részen mindenféle izgalmas technikai, fizikai érdekesség volt, például itt van ez a Bernoulli szerkezet, ami úgy fújj a a levegőt, hogy a strandlabda lebeg a levegőben akár órákig. Ezt amúgy nem volt módunk ténylegesen megtapasztalni, mert Áron folyton lepöckölte a labdát ...

Színek és hangok ...

És zeneterem, ifjú zeneszerzőknek ...

A bejáratnál pedig egy aprócska vasmacska ...

Ma délután pedig kipróbáltunk a Västra Hamnen egyik új mulatságát, a görkorcsolya-, gördeszka- és rollerpályát.

Mászókás kisfiú portréja, a háttérben a Turning Torsoval ...

Ákos kipróbált mindent, azt is, amit nem annyira kellett volna, de végül nagyobb sérülések  nélkül értünk haza. Ákos amúgy fantasztikusan ügyes volt, csak lestünk, hogy milyen vagányan nyomja ...

Mozgalmas hétvége áll a hátunk mögött, ami tulajdonképp nem meglepő, hiszen midsommar van, ami az északi országok egyik (ha nem a) legnagyobb ünnepe. Külföldiként sem lehet megunni, akár hanyadszorra is vagyunk itt. Minden évben rengeteg program van a környéken, a hagyományőrzőtől a modernig. Az idén Frederiksdalt választottuk, a helsingborgi szabadtéri múzeumot. Ez a hely minden extra program nélkül is varázslatos, hatalmas területen parkok és a régi világot idéző város és falurészletek váltják egymást. Midsommarra egy népi világot bemutató programmal készültek.

Elsőként egy népdalos-táncos mulatság volt. Ákos némi noszogatás után beállt és aztán abba sem hagyta, amíg vége nem lett. Áront csak az ölemben tudtam becipelni, pedig a dalok jó részét ő is ismerte, de a tömeg miatt jobbnak látta a nyakamba kapaszkodni.

Aztán volt néptáncbemutató is ...

Meg parasztlakodalom, sok-sok tánccal...

Természetesen egy csomó gyerekeknek való mulatság is volt, mint például gólyaláb, amivel Ákosnak csak segítséggel sikerült megtenni néhány lépést, de így is jó buli volt ....

És az elmaradhatatlan tombola. Sajnos nem nyertünk semmit ...

Áron leginkább rendbontott, mazsolát hajigált, ordibált és a nyilvános budit ostromolta, de legalább jól szórakozott ő is ...

Ma pedig elmentünk epret szedni. Mit arról már a másik blogomban sokat regéltem, az eperszezon itt északon nagyon hosszúra nyúlik és az az eper, ami itt terem, az a legjobb, ami csak eperben létezhet. A svédek nem is vesznek más epret, amikor van svéd, pedig ez mindig jóval drágább, mint a délebbről érkező fajták. A svéd epernek amúgy saját honlapja is van.

Már jó ideje minden nap leküldünk egy dobozzal belőle, és régóta terveztük, hogy megmutatjuk a fiúknak, hogy az eper nem a dobozban terem. Itt a környéken jó pár gazdaság van, ahol lehet szedni, a mi választásunk ma a Höjebromölla lett. Árban nem sokkal olcsóbb a saját szedésű amúgy, viszont szedés közben annyit lehet enni, amennyi csak belénk fér, ezzel a lehetőséggel éltünk is.

Ákos nagyon lelkesen szedte a bogyókat ...

Áron inkább a sorok közötti rohangálással volt elfoglalva ...

... de azért ő is szedett pár szemet, amit azonnal el is fogyasztott ...

Ákos szedte tele a legtöbb dobozt ...

Apa a zsákmánnyal, nagyon büszkén ...

Eperevészet magas fokon ...

Ákos tegnap horgászott egy születésnapi parti keretében, nem kis sikerrel ...

"Ároné a lenyalhatója!"

Ezzel nyitott ma Áron, a lenyalható alatt a joghurtos doboz belső zárókupakját érti, amiről a joghurtot ő nyalhatja le kizárólag, és az a joghurt szerinte amúgy nem is joghurt, hanem sajt ...

És itt van Ákosról egy lesifotó a mai évzáró közben ...

Kicsit leszoktam a blogírásról mostanában, leginkább azért, mert mindig volt fontosabb dolgom. Meglehetősen intenzív heteken vagyunk túl, sok külső-belső történéssel. Megpróbálom összefoglalni, de nyilván kimarad ez meg az.

Kezdetben volt mindjárt az, hogy egyik kedd este f8 magasságában hazaállított Zacco, hogy ő szerda hajnalban Seattle-be repül, ami elég váratlanul ért, annyira, hogy kellő mennyiségű alsónadrágot sem sikerül prezentálni, mert még egy mosógéppel is nehéz lett volna megoldani a mosás-szárítást néhány óra alatt, hát még a h9-kor áramról lekapcsolt mosodával ... Persze megtettük, amit megtudtunk, és Zacco másnap reggel valamikor f4 magasságában elindult Koppenhága irányába, hogy ott felszálljon a gépre.

Így mi hármasban maradtunk közel két hétig, ami nagyon vidám volt, főleg, hogy a komvuxban az év végi hajrá megkezdődött tesztekkel, beadandó dolgozatokkal, Áron gondozónője pedig azzal biztatott, hogy bárányhimlő járvány van a dagisban. Így hát végül azt a stratégiát választottam, hogy villámgyorsan igyekeztem túlesni minden kötelezettségemen és meglehetősen feszesre vettem a tempót mindenben, hogy ha beüt a ménkű, akkor legyen egy kis előnyünk. Szerencsére végül betegség nem volt és amúgy várakozáson felül jól alakult ez az időszak, minden belefért, amit csak terveztünk.

Az elmúlt hetek egyik híre az, hogy Áron nagycsoportos lett a dagisban, ami nem azt jelenti persze, hogy jövőre suliba megy, hanem a 0-3 éves korú gyerekek kiscsoportjából került át a 3-6 éves gyerekek csoportjába. Az átszoktatást a gondozónők megoldották szép fokozatosan, így semmi gond nem volt. Más bajok persze jelentkeztek, egyelőre nem tudom, mennyire legyek boldog. Egyrészt a nagycsoportban már nem muszáj aludni, van egy csendes pihenő, amikor a gyerekek lefekszenek és mesét hallgatnak, de aki nem alszik fél órán belül, az megy ki az udvarra játszani. És mivel Áron nem mindig alszik el ennyi idő alatt, főleg, ha nem ül mellette valaki, hogy simogassa a hátát (ahogy azt tették a kiscsoportban), így ő is általában kinn ugrabugrál az udvaron, amikor megyek érte. És aztán délután szépen elalszik a kanapén, ami a vidám esték záloga nálunk.

A másik gondom, hogy nem egyszer fordult elő, hogy telerakta a pelenkáját, és mivel kinn vannak, nem terjeng a szag, ebugatta pedig nem szól, de mire megyek érte, már csak terpeszben bír járni ... Ami jó amúgy, hogy a szobatisztaság nem elvárás még ennyi idősen sem, de mivel a nagyobb gyerekek többsége nem pelenkás, kisebb a figyelem erre a részre. Amúgy jól érzi magát a nagyobbak között, több a kerekes játék, na meg főleg a nagyobb lányok imádják őt ide-oda vonszolni, ő meg élvezi a figyelmet.

Ákosnak volt ismét fejlődésértékelése, ami alapján Ákos nem hogy elvégezte a második osztályra tervezett anyagot, de sőt, ahogy Tin mondta. Most már igen jól áll a svéddel, a tanítónő állítása szerint ugyanúgy tudja követni a szövegeket, mint a többiek. Mutatott néhány fogalmazást, amit különböző bolygókról írtak, és azt mondta, hogy jó pár svéd gyerek sem ír ilyen jól, tökéletes mondatok és helyesírásban is szinte hibátlan. Volt egy problémás időszaka, amikor idegesítő viccekkel bomlasztotta az órák fegyelmét, de Tin elmondása szerint megbeszélték a dolgokat, bár volt, hogy ki kellett küldeni.

Aztán voltak vendégeink is, kirándultunk mindenfele, például a Hööri vadasparkban.

Mászni, mászni, mászni ...

Sok elmaradásom van, sok minden történt az elmúlt napokban, de nem ígérem most sem, hogy minden részletre ki fogok térni.

Áronom elég sokáig küzdött a vírussal, így több részletben oldottuk meg a születésnapját. Mivel gyanús volt, hogy némiképp lassabban áll helyre az emésztése, így végül egyszerűsített tortával ünnepeltünk, de ennek is elég nagy sikere volt szerencsére ...

Gyertyafújás után ... (a gyertyafújós részt többször is visszatapsolta kiskomám)

Aztán volt ajándékbontogatás is ...

Aztán járt nálunk a nyuszi is, aki elég jól választott az idén is, az egyik kedvenc Ákos elektromos készlete ...

Aztán szombaton kiruccantunk Malmöbe, a Pildammsparken-be, Valborgot ünnepelni. Amikor két éve voltunk, nem voltak túl jó élményeink, a Valborgról jórészt a szemét és a részeg egyetemisták jutottak eszünkbe azóta. Most nagyon pozitívan csalódtunk, igen kellemes esténk volt, igaz, ezt itt most családi programként lett meghirdetve. Szerencsénk volt az idővel is, a svéd tanárom szerint Valborg-kor mindig nagyon hideg van, ezt a tézist az idei év cáfolta.

Alább némi illusztráció a parkról Valborg idején, irgalmatlan mennyiségű svéd piknikel, grillezik egy más hegyén hátán ...

A máglya, még jóval a meggyújtás előtt, ami már késő este, egy igen hangulatos és látványos műsor kíséretében történt.

Három éve született ...

Ma pedig ...

Hát igen, a két kép között nem olyan sok a különbség, mint amit három év indokolna, Áronom - ahogy születése után is - az egész napot ágyban töltötte, alvással. Merthogy valami randa hányós-fosós vírus van nálunk vendégségben, szerda éjjel óta áll a bál, illetve nem is bál, mert mulatság az persze semmi, hanem hányás, két hányás között merengés vagy alvás, leginkább anyához bújva. Közben néha eszik egy kis kekszet vagy ropit, és szerencsére iszik eleget, úgyhogy egyelőre megúsztuk a komolyabb következményeket, de a kedve csapnivaló, és noha gyönyörűséges nyári idő van, alig volt kinn, és a kinn töltött idejét is inkább ölben abszolválta.

Úgyhogy a komolyabb ünneplést meghatározatlan időre elhalasztottuk, remélem, hogy néhány napon belül sort tudunk keríteni rá.

Esti olvasgatás ...

Aki a legtöbb edzésen vett részt a csapatból az idényben (93 %) ...