2004.03.26. 17:27 | Lucilla | komment

Ismét csak az időjárással tudom kezdeni ezt a bejegyzést. Mert, hogy meghatározó, mármint a hangulatomat illetően igencsak komoly mértékben. Most épp szar az idő, szar a kedvem. Illetve annyira nem szar, de álmos vagyok, leesek a székről. Pedig nem kellene leesni, mert ma már egyszer megtörtént. Illetve csak történt volna, ha épp széken ülök. De nem ültem épp, hanem álltam a mertón, és csörgött a mobilom. És hát, megtörtént a csoda, azaz bejött az, aminek múlt pénteken 1%-ot adtam (na látjuk, az egy nem csak egyre megy:)), szóval bekerültem a második körbe az ügyvédbojtári fronton. Egészen elképedtem. Mondhatni, köpni-nyelni nem tudtam. Azért igent mondtam, hogy megyen hétfőn is alázni magam. Mert hát tuti nem lesz nekem ott állásom, az ki van zárva, túl sok ellenérv van, de azért helyrerakta az önbizalmam, hisz akkor annyira amatőr nem lehettem, de az is lehet, hogy nálam csak amatőrebbek voltak a többiek. Vagy csodás kisugárzásom van. Vagy mi. De most sokkal jobban érzem magam, mint pénteken. Gondolom hétfőig.

Ákosom meg továbbra is angyalka, jókedélyű, kedves, édes pofa.

Tegnap házassági évfordulót ünnepeltünk, egy gizda olasz étteremben, és hát elvileg úgy volt, hogy a gyereket szitterre bízzunk, de amikor a tettek mezejére kellett  lépni, a párom megfutamodott.... mert hát pont ebből a buliból hagyuk ki őuraságát. Így hát hármasban vágtunk neki a dolognak, és a grappát leszámítva Ákos mindenből kapott, így összesen 6 fogást evett végig, közben pedig mindenkit elbűvölt, az asztalszomszédoktól elkezdve a pincéreken át az énekesnőig. Hazafele meg találkoztunk egy régi ismerőssel. Ő is terhes. Azért ha szar is az idő, azért szép az élet. Igaz, napsütésben szebb lenne...

süti beállítások módosítása