Ritkán döbbent meg Ákos, de akkor alaposan. Ma például egyértelművé vált, hogy színészvér folyik az ereiben. Mondta neki apa, hogy mutassa meg, hogy sír az a kislány a bölcsiben. Erre Ákos előadta. Mi pedig padlót fogtunk. Nem úgy sírt, ahogy egy fiú, vagy ahogy ő, hanem egy igazi lányos, nyafogós sírást mutatott... Beszarás.
Bábszínházban voltunk. Megnéztük a Mi újság a Futrinka utcában c. bábelőadást. Hát, már bánom, hogy nem mentünk korábban. Már ahogy beléptünk az épületbe, teljesen bezsongott, rohangált a gyerekekkel. Aztán tátott szájjal figyelt az egész előadás alatt, később már kommentálta is a színpadon történteket, a végén pedig pirosra tapsolta a kezét. Utána beszéltünk az előadásról, a legjobban Morzsa kutya és Cica Mica ragadt meg neki, ez utóbbiból is a sipákolás. Apával pedig megállapítottuk, hogy ismét egy hely, ami már a mi gyerekkorunkban is létezett, de csak most voltunk először.
