Végre péntek. Ez egy gyorsan elsuhanó hét volt, ám dögrovással teli. Egy hete krákogok, hörgök és fulladok. Már reményem nincs a gyógyulásra. Ákos egyelőre nem kapta el. Ő ezen a héten hihetetlenül édes, drága volt, jókedvű és persze huncut is. Esténként pl. azzal az ürüggyel jött ki az ágyából sokadszorra, hogy puszit akar adni. Hát ki tud ilyen kedvességnek ellenállni?
Holnap viszont intimtorna-tanfolyam. Kiváncsi vagyok. Amióta köhögök, folyton a Kriston Andi könyvében olvasottak járnak a fejemben, hogy ez mennyire terheli szerveket, és érzem, ahogy minden köhintéssel széjjelebb vándorolnak az altáji szöveteim...
