Mikulás maraton 2. nap
A kelés szinte fájt ma reggel, ám nem kellett megbánnunk, hogy mégis megtettük. A mikulás-vonat nagyon jó mulattság volt, várakozáson felül. Az odaútunk viszontagságos volt, sikerült lekésnünk a villamost, így a végállomástól rohanvást próbáltuk elérni a vonatot, miközben a hangosbemondó süvítette bele a levegőbe, hogy a mikulásvonat AZONNAL indul (megjegyzem, még volt legalább 2 perc). Így hát megvolt a reggeli torna is, lihegve foglaltuk el a helyünket a vonaton.
Kicsit kifújtuk magunkat, és már ott is termett a Télapó személyesen, és kis csomagot adott Ákosnak, aki nagyon boldog volt, mesélt is a Télapónak az élet nagy dolgairól.
Amikor végállomáshoz érkezett a vonat, leszálltunk. Kis sétát tettük a friss levegőn. Kár, hogy majd megfagytunk, annyira hideg volt.
És hát a játszótér, amit muszáj volt idén is kipróbálni, ahogy tavaly is, legalább kiderül, hogy nagyon sokat fejlődött Ákos. Ilyeneket is tud már:
Felszállt Ákos egy másik vonatra is, a következő párbeszéd zajlott le közte és az apja között:
-Apaaaaa, nemmegy a vonaaaaat!!!!
-Ákos, persze, hogy nem megy, odafagyott a földhöz a kereke.
Ákos kihajolt, és szemrevételezte a kerekeket. Megállapította, hogy Apa helyesen beszélt. Komoly képpel közölte:
-Jaaa!
Nem sokkal később, néhány kör csúszda után, meglátta, hogy egy másik gyerek készül felszállni a vonatra. Azonnal otthagyott csapot, papot, és odarohant hozzá. A tavaly belémrögzült reflex miatt azonnal nyomába eredtem, hátha az következik, hogy letaszítja a betolakodók a mozdonyról, de nem így történt. Amikor odaért, azonnal elkezdett hihetetlenül komoly képpel magyarázni, miközben a kerekekre mutatott:
-Az a baaaaj, befagyott a kereke!
(Kénytelen voltam össze-vissza csókolgatni ezt a kölköt)
Azután fogaskerekűre pattantunk, és hazamentünk.
