A hetet sikerült egész jól abszolválni.
Csütörtökön a képviselő házba voltunk hivatalosak, lévén bizottsági hét. Mentünk is, szépen a főnökömmel, minden rendben ment, lejelentették a nevemet, így hát a biztonsági emberek szépen betessékeltek. Szépen, magabiztosan léptem át a fémdetektoron, sosem szokott becsipogni, minden fémtárgyam a táskámban utazik ilyenkor a szalagon. Most azonban becsipogott. Rémülten kutattam a zsebeimben, kulcs vagy pénz után, azonban ott egy helyes kis kék játékautó lapult...Nem volt más választásom, mint szépen kipakolni a tálcára, visszamenni, és immáron üres zsebbel átkocogni ismét. Addig pedig a kék autó ott figyelt a tálcán, közszemlére téve. Ilyen közegben nagyon idegenül ható tárgyacska lett. Mondanom sem kell, hogy minden arcon mosolyra húzódó szájakat láttam....Nos, nem tagadhatom, hogy dolgozó anya vagyok.
Ma pedig csodák, csodája, szépen felkeltem 7-kor, és a 8 óra már a piacon talált. Most mondhatnám, hogy milyen jó ez, mert szépen korán bevásárolok, és mikor a város éled, én már otthon vagyok, de ez nem igaz. Valójában jól átfagytam, és csak a mamutban, és melegben elfogyasztott kávé tudott csak segíteni rajtam.
