lucilla viszontagságai

Néha el kell vonulnom röhögni egy sarokba, ha nem akarom megsérteni a gyerekem méltóságát. De olyan vicces is bír lenni egy kétéves néha...

Most például ül a kanapén, és Sebaj Tóbiást (alias Tubisát) néz. Már megfürödtünk, felöltöztünk, várjuk apát, aki kérte, hogy ha lehet, még látni szeretné Ákost ma este. Ákoson a bárányszőrös bundazsák van. Egyszer csak azt veszem észre, hogy - miközben buzgón kommentálja a múvít - néha lehúzza a cipzárt, előveszi a lábát, és nagyokat cuppant egy sebre. Aztán visszacsomagolja magát, és nézi tovább. Önellátó gyerekem van..

Úgy néz ki, hogy megjuhászodott ez a drága blog. Mindenesetre megpróbálok kedves lenni vele.

A mai nap igazi hétköznap volt, némi munkával, mérsékelt jóidővel (tényleg, lesz az idén nyár, vagy dőljek a kardomba?). A dolgok szépen folydogáltak a medrükben. Bár az este tartogat meglepetést: elromlott a konyhai csapunk. Ennek megfelelően Zacco most marha ideges, széjjelszedte az egész mosogatót, a pulton van most minden elzárt kütyü. Jájj.

Ja, és Ákos kipróbálta a Wc szűkítőt. Rettenetesen tetszett neki, le sem akart róla szállni, illetve leszállt meg fel kellett rakni, és ezt a sort vagy 50X megismételtük. A fürdés extrarövid és extrahisztis lett, mert vissza akart térni a budira. Persze mutatvány nem volt, de valahogy kapisgálja a lényeget, mert mutogatta a fütyköst. Persze nem gondolom, hogy ez a sikerhez vezető út zökkenőmentes kezdete lenne, de hát....

Akkor most mi van? Viselkedik ez a blog, vagy tűzre vele????