Néha el kell vonulnom röhögni egy sarokba, ha nem akarom megsérteni a gyerekem méltóságát. De olyan vicces is bír lenni egy kétéves néha...
Most például ül a kanapén, és Sebaj Tóbiást (alias Tubisát) néz. Már megfürödtünk, felöltöztünk, várjuk apát, aki kérte, hogy ha lehet, még látni szeretné Ákost ma este. Ákoson a bárányszőrös bundazsák van. Egyszer csak azt veszem észre, hogy - miközben buzgón kommentálja a múvít - néha lehúzza a cipzárt, előveszi a lábát, és nagyokat cuppant egy sebre. Aztán visszacsomagolja magát, és nézi tovább. Önellátó gyerekem van..
