lucilla viszontagságai

Kihasználtuk a jó időt és kirándultunk egyet ma. Elmentünk a Vasúttörténeti Parkba. Meg kell mondjam, több lelkesedésre számítottam Ákos részéről, de alapvetően egy nagyon jól sikerült nap áll mögöttünk. A Vasúttörténeti Park amúgy egy nagyon jól kitalált valami, bár a részletek tekintetében még van javítanivalójuk, elmondható, hogy nagyon jó program olyanok számára, akik szeretik a vonatokat. Ákos amúgy odavan a vonatoktól, de ma valahogy kevéssé hozta őt lázba, hogy be is szálljon a mozdonyokba, pedig volt ott vagy 20 különböző korból származó darab. Az is lehet, hogy a méretektől ijedt meg, mert a modellvasútat órákon át bírta volna nézni, és aztán a mozdonyvezetést is nagyon élvezte.

Végállomás, kiszállás, megérkeztünk a vonatparkba:

A modellvasút hatalmas tetszést aratott, Ákos hosszú időt eltöltött itt és közben hangosan kurjongatott, amikor a vonat belement az alagútba. Mostanában az alagút a különösen figyelemre méltó jelenségek között van számon tartva. Az asztalon amúgy több szerelvény is közlekedik egy időben, ezzel is fokozva a hangulatot. Apa is nagy modellvasútrajongó mellesleg:

Ez a modellvasút kompozíció pedig egy igazi, nagy vonat belsejében van, ezért elég szűkösen voltunk. A szerelvények között villamos, sőt sikló is volt.

Mivel jól elfáradtunk, leültünk az Utasellátóban egy bambira:

Anya persze kapuccsínót kapott:

Miközben anya a kávéját szürcsölgette, én felmentem a felüljáróra és fentről vizsgáltam meg a vonatokat:

Vannak szerkezetek, amiket közelről és alaposan kellett megvizsgálnom, mivel apa és anya nem tudták megmondani, hogy miesz? Én most már tudom a választ, de persze nem mondom el. Találjátok ki!

És itt egy mozdony végre, ami az én méretem. Amúgy apáék nagyon komiszak voltak, nem dobtak be pénzt, ezért kénytelen voltam én fütyülni meg zakatolni a vonat helyett:

Fősínhajtói vizsgát tettem, erről okirati bizonyítékot is kaptam. Olyan sebesen hajtottam a masinát, hogy majd lerepültünk a hajtányról:

Azért apát is odaengedtem a kormányhoz, ööö, akarom mondani a hajtóizéhez, igaz, akkor sokkal lassabban mentünk:

És ha már olyan nagyon belejöttem a vizsgázásba, akkor gyorsan mozdonyvezetői vizsgát is tettem, erről is kaptam oklevelet. Apa megnyomta a dudát a vonaton, amiért nagyon megdorgálták, hihi:

Vadgesztenyét gyűjtöttem, lehet, hogy csinálok Kippkoppot belőlük:

Nosztalgia vonattal jöttünk haza, illetve csak a nyugati pályaudvarig, onnan sajnos metróval:

Ákos apával ma úszni ment. Ez már nem babaúszás, egy 2,5 éves legény már nem babaúszik, hanem úszástanításra jár. Igaz, ez még távolról sem egy igazi oktatás, csak valami átvezetés, ennél fogva semmi sem kötelező. Apa szerint annyira élvezte, hogy jövő héten két alkalommal mennek. Ákost persze nem apa, és nem is az oktató motíválta, ők gyakorlatilag semmire sem tudták rávenni, de ha látta, hogy a többi gyerek hogy csinálja, azonnal Ákosisákosis volt.

Ma odabenn is izgalmas időket éltünk. Az új kormány ismertetése, és a költségvetés eltolódása eltörpült amellett, hogy a hazai és angol focihuligánok megtisztelték a PM-et és a József Nádor teret jelölték ki összecsapásuk helyszínéül. Így hát hol örjöngő drukkerek, hol pedig szirénázó rendőrautók után kapkodhattuk a fejünket.

Szeptember 8-án nagyon tudományosan adtam elő egy szakmai tanácskozáson, most került fel a netre a dokumentáció:

Néha úgy megdöbbent, hogy Ákos egy gyerek, és már nem kisbaba...

Ma éjjel valahogy az ágyunkba keveredett. Hogy apa hozta át, vagy jött magától, nem tudom. Egyszer csak érzem, hogy áthengeredik a hátamon, reflexből odanyúltam, hogy elkapjam, mert a hátam másik oldalán az ágy melletti űr tátongott. Erre szépen lemászott. Mondom neki: Ákos, visszabújsz az ágyadba? És már készültem is, hogy visszakísérem. Mem, hangzott a határozott válasz, uglálunk és már csattogott is kifele a nappaliba... Ugyanis apa nem pakolta el az ugrálóasztalt, és ő meglátta, és innentől nem számított, hogy fél perce még aludt, és éjjel van, meg sötét, ő ugrálni akar. Mondtam neki: Ákos, éjjel van, sötét van, nem lehet ugrálni ilyenkor, aludni kell. Brühühűűű, keserves sírás, nem hiszti, hanem krokodilkönnyek és mély bánat, miközben vittem vissza, körülbelül húsz másodpercig, amikor már meglátta az ágyát, már megértette, hogy jobb neki ott, és szépen lefeküdt. Betakartam, és már aludt is. Reggelig.