2004.11.19. 23:52 | Lucilla | komment

Végre péntek. Ez egy gyorsan elsuhanó hét volt, ám dögrovással teli. Egy hete krákogok, hörgök és fulladok. Már reményem nincs a gyógyulásra. Ákos egyelőre nem kapta el. Ő ezen a héten hihetetlenül édes, drága volt, jókedvű és persze huncut is. Esténként pl. azzal az ürüggyel jött ki az ágyából sokadszorra, hogy puszit akar adni. Hát ki tud ilyen kedvességnek ellenállni?

Holnap viszont intimtorna-tanfolyam. Kiváncsi vagyok. Amióta köhögök, folyton a Kriston Andi könyvében olvasottak járnak a fejemben, hogy ez mennyire terheli szerveket, és érzem, ahogy minden köhintéssel széjjelebb vándorolnak az altáji szöveteim...

2004.11.16. 22:11 | Lucilla | komment

Ákos ma olyan egy édes volt. Kapott egy kis papírzászlót, és ennek alkalmából megtanulta a zászló szót. Illetve csak próbáltuk neki tanítani.

-Apa, mijjez?

-Zászló.

-Lászlóóó?

-Nem, Ákos, zászló.

-Llászlóóó?

-Figyelj, Ákos, nem lászló, hanem zászló, mint ahogy a zümi zümmög, zzzzzzzzzzzzzzzzászló.

-Zzzzzzzzz -közben persze a kezeivel is mutatja, hogy repül a zümi zümmögés közben - zzzzzzLlászlóóóó.

És apa szívét is megdobogtatta. Úszás közben, két csúszdázás között egyszercsak odabújt apához és azt mondta: szeetek! (Szeretlek!)

süti beállítások módosítása