Ákos tegnap apával otthon maradt, apa beszámolója alapján rekonstruáltam a történetet. Apa még az ágyban kókadozott, Ákos közben teljes gőzzel játszott a legóvonattal. Ezen tevékenységét igencsak színes hanghatásokkal szokta kísérni, így apa csukott szemmel is mindig sejthette, hogy mivel is foglalatoskodik Ákos és a lakás mely szegletében tartózkodik, így hát békében szunyókált még. Aztán egyszercsak arra riadt, hogy csönd van. Meg is rémült, hogy mi történhetett, ugyanis Ákos többszöri felszólításra sem választolt. Apa ekkor már igencsak felébredve kiugrott az ágyból, hogy megkeresse a gyerkőcöt, a csönd ugyanis leginkább azt jelentheti, hogy valami szokatlan cselekedetet végez a ded, ami egyenlő az ön/közveszélyes cselekedettel, tekintve, hogy a legális cselekedeteket már ezidáig mind végigzongorázta. Szóval csönd, Ákos nem válaszol a felhívásra. Apa nyomába ered. Ákos szerencsére semmi rosszban nem sántikál, ül a nappaliban a földön és koncentrál. Apa szól is hozzá: Ákos, te mit csinálsz, ilyen csöndben? Erre ő, a legnagyobb természetességgel: kakálok!
Átöltözéskor pedig nagyon tiltakozott, hogy neeeem, neeeem ágybaaaa, neeeem pizsaaaamaaaaaa, neeeeeem!!! Mondom neki - magam sem gondolva komolyan, hogy ez hatni fog -, Ákos, muszáj öltözni, lefeküdni, este van, sötét van, aludni kell. Erre ő: jaaaaaaa - jellegzetes felismerő hangsúllyal -, akkor megyek aludni! Hát, nem bánnám, ha mindig ilyen könnyen menne.
