Végre hétvége, végre egy kis semmittevés, illetve nem semmit, hanem azt, ami jólesik. Rögvest reggel 9-ig aludni, mint a régi szép időkben, aztán fél 10-ig ébredni, de azért csak addig, mert sietni kellett, ugyanis jegyünk volt Gryllus Dalok c. előadására a Komédiumba. Ákos nagyon élvezte a koncertet, bár nagyjából félidőben sokkal inkább egy kolleginával történő bújocska kötötte le a figyelmét, mint Gryllus bácsi a színpadon...Mi azonban Zaccoval az előadástól is le voltunk nyűgözve.
Ákos azonnal feltalálta magát a gyerekeknek elrendezett nézőtéren:
Gryllus bácsi pedig minden felhajtás nélkül kezdte a koncertet, és végig ugyanolyan közvetlen maradt.
Aztán pedig felfedeztük a Szabadság téri játszóteret, ami láthatóan nem rég lett felújítva. Meg kell valljam, kijöttem a gyakorlatból erősen, már 20 perc után kegyetlenül mehetnékem volt, annyira fáztam, de Ákos kedvéért kitartottam, még vagy 10 percig.
Kukucs!
A direktívák is meg lettek határozva...
Este pedig mozi Zsuzsival. Rég láttam ilyen jó filmet, mint amilyen jó a Closer. Igaz, én mindig is szerettem az embert, a kapcsolatokat boncolgató filmeket. Natalie Portman lenyűgöző és nagyon emberi (végre valaki, aki úgy vetkőzik - persze szigorúan csak azért mert kell a szerephez -, aki nem szoborszerűen tökéletes), na és hát a Jude Law valami eszméletlenül jó volt, árnyalt és felvállalós alakítással. Nagy meglepetés volt Clive Owen is, eddig kevéssé ismertem. Julia meg hozta magát, ahogy kell.
