Nos, újabb hétvége után újabb hétfő. Nem vagyok valami üde és friss, a tegnapi napomat a wc csésze ölelgetésével töltöttem, a fennmaradó időben pedig küzdöttem az életemért...Hogy mi történt, nem tudom, remélem, nem a rotavírus csapott le ismét, nem lenne jó, ha Ákos is benyalná, most, hogy ilyen szépen túljutottunk a köhögős mizérián. Mindenesetre ma a munka hőseként dolgoztam végig a napot, pedig a gyormom, minta belülről le lenne gyalulva...remélem, holnapra ennek már nyoma sem lesz. Most már kicsit unom a nyomoromat, épp túlvagyok a kéztöréses bénaságon, épp - kösz, anyu - kezdek egyenesbe jönni, ami a vasalást illeti, erre jön valami, ami miatt megint elönt az önsajálat és a vasalatlan ruha...
Mikor lesz már tavasz?
Még jó, hogy Ákos egy tündérke, olyan édes volt már reggel, ahogy magyaráz, folyton, a Dörmögő dömötörben lévő piros autós versért odavan, pontosabban a verset még egyszer sem hagyta végigmondani (nem kár érte), de az autót napi sokszor megnézi, és közli: vége a bulinak! Halálosan komoly képpel. Ma elvittük a bölcsibe is az újságot, be kellett tenni a táskámba, nehogy elázzon. Egy hét kihagyás után eszméletlen boldog volt kiskomám a bölcsiben, meglátta egy kis barátját és kurjongatott nagyokat. Este pedig esti mesét néztük, tv-macival meg pompommal, vackorral és mirrmurral, nagyon élvezte.
