Nem mondom, sűrű egy hétvége volt ez. Pedig nagyfőnöknek hála, szombaton végül is nem kellett bemenni dolgozni, így hát aztán Ákossal szépen besétáltunk apához, ahol aztán multivilághoz méltó gizda étteremben költöttünk el egy ebédet, és aztán fél délutánra megállítottuk ugyanezen multicég egy egész emeletén az életet...
Vasárnap viszont a délelőtött a kultúra templomában töltöttük Ákossal és egy másik családdal, ahol is egészen fantasztikus nyitórendezvény volt, kifejezetten gyerekeknek. Ákos persze a különféle művészeti ágak jegyében zajló feladatokban is játékot látott, élvezte a bohócokat, a fajátékokkal teli játszóházat, a mozgólépcsőt, aztán később a Nemzeti Színház melletti sziklatengert, szökőkutat, lépcsőket, hidat...
Mire hazaértünk, már Zsuzsi itt volt, ő valójában ebédelni érkezett, de ha már itt volt, befogtuk szittelni, és elvágtáztunk egy autószalonba, megnézni egy szóba jöhető autótípust. Mivel Zacco már régóta arra az álláspontra helyezkedett, hogy autóügyben nekem kell döntenem, rögvest át is adta nekem a szót a szalonban, hogy én vázoljam az eladó felé igényeinket. Az eladó rögvest a lényeggel kezdte, és megkérdezte:
- Mégis, milyen színű autóra gondoltak?
Pedig esküszöm, még mindig nem szőke a hajam...Mindegy, autó megnézve, kielemezve. Így hát hazajöttünk.
