Hepibörszdééééjtúmíííí.
Nem épp dicső évforduló ez a mai, egy bizonyos kor után már nem ünnepel olyan hangosan az ember lánya. Azért jó kis nap volt ez a mai, pláne mivel jó idő volt. Először is nagyjából 11-kor másztam ki az ágyból. Igaz, felébredni már korábban fel kellett, Ákos már jóval korábban véget vetett az éjszakának, és ha ő nem alszik, hát akkor mi sem...Azért a jeles napra tekitettel nagyon jófej módra eljátszogatott egyedül, és nem igényel közvetlen asszisztanciát, és csak 5 percenként bújt be mellém az ágyba a takaró alá a zseblámpával, hogy jól kivilágítson odabenn. Aztán, miután nagy keservesen kimásztunk az ágyból, elhatároztuk, hogy ünneplés gyanánt elcsattogunk az olasz fagyizóba, ám előbb még megkaptam ajándékomat is, ami telitalálat (igaz, erős sugallatra, de mégis). Jót fagyiztunk, Ákos a teljes étlapot kirakta a trikójára (kijöttem a gyakorlatból, nem vittem váltásruhát), aztán volt kis szaladgálás a nemzeti gödörnél, aztán útba ejtettük a Vörösmarty teret is, ahol még ott volt a tavaszi kirakodóvásár, meg zene-bona is volt. Végre kipróbáltuk a tökipompos lacipecsenyét is. Ezután pedig jóllakva, jól kifáradva otthonunkba megtértünk.
A tavasz csalhatatlan jele, hogy Zacco nekiesett a növényzetnek, és át- meg ki- meg szét- meg összeültette őket.
