Ahogy az időjárás változik, úgy változik kis forgószelem kedélye. Ma például kengyelfutó gyalogkakukként töltötte a napját a bölcsödében. Ahogy beléptem a bölcsibe, láttam, ahogy elszalad mellettem, mint valami csík, utána a gondozónénivel, aki próbálta utolérni, közben elhadarta, hogy Ákos egész nap ezt csinálta, és egyébként sem aludt egy szemhúnyásnyit sem délután...Jó, mondtam, már éjjel sem aludt től sokat, ám látva őt, ahogy fel s alá rohangált, erősen elkapott a gyanú, hogy hiperaktív gyerekem van, akit addig sem lehet megállítani, amíg ráadom a cipőt. Abban a fél óraban annyit mozgott kiskomám, amíg hazaértünk, hogy a nézésében elfáradtam, hol páros lábbal ugrált, hol alig bírtam követni, úgy szaladt, hol meg forgott körbe, mint valami minirinlispíl.
Hazatérve ugyanezt folytatta, nekem közben az idegeim cafatokban lógtak, végig attól féltem, hogy kirántja magát a kezemből, és kiszalad az utcára, miközben ő ezt őrült szórakoztatónak látta és röhögött hozzá...A lakás előtt már teljesen kijöttem a sodromból, és elég erélyesen parancsoltam be a gyereket a lakásba, miután háromszor futottam utána a folyosón, amitől amúgy is folyton pánikolok, hogy felmászik nekem a korlátra. Erre persze megilletődve állt, azon gondolkodva, hogy akkor most még jobban felhúzza az agyamat, vagy inkább bőgjön...az előbbi mellett döntött és folytatta az ámokfutást, immár lakáson belül. Aztán gondoltam vacsorázzunk gyorsan, aztán fürdés, alvás, de Ákos addig feszegette a gyerekzáras csokoládés szekrényt, amíg be tudott nyúlni és kiszedett egy nagyobb darab csokit, erre én persze elvettem tőle, mondván, hogy majd vacsora után...erre elszabadult a pokol és örjöngésbe kezdett kiskomám. Közben ajánlgattam neki a kompromisszumokat, hogy elég, ha gyümölcsöt eszik, vagy csak tejet iszik, végig kitartott azon álláspontja mellett, hogy ő csokit fog vacsorázni. Már a végén megkérdeztem, hogy ezt akkor most csak azért, hogy örjönghessen egy kicsit? Igen, jött a válasz, és ezzel akkor mind a ketten elégedettek voltunk. Én szépen megvártam a cirkusz végét, ami hamar jött, és nekiláttunk vacsorázni. Végülis nem kapott csokit, nem kérte, így gyors fürdés, fogmosás, estimese után most alszik, remélem, holnap jobb kedéllyel ébred.
