2005.04.18. 22:18 |
Lucilla
|
A trolibuszvezető bácsi egy életre boldoggá tette ma Ákost, amikor megengedte neki, hogy beüljön a vezetőülésbe. Ahogy az már mostanában szokott lenni, ma is trolibusszal utaztunk haza, azaz szépen körbeutaztuk a háztömböt, mert ugye a bölcsöde az nagyjából 5 perc, még Ákos tempójában is. Szóval felszálltunk a trolira, Ákos rögvest be is mászott az első ülésre, ilyenkor az ott ülők mind udvariasan felugranak, hogy ugyan már én is üljek le, így hát a fiam elintézte a kényelmes utazást nekem is. Ilyenkor ő a vezetőbácsi, ő kanyarodik, ő nyitja/csukja az ajtót, és természetesen mindezt hangeffektekkel illusztrálja. Ma pedig, midőn a végállomáson épp leszállni készülődtünk, a vezetőbácsi - aki mellesleg meglehetősen nem volt éppen bácsis - megkérdezte őfőméltóságát, hogy nem kíván-é beülni a vezetői ülésbe. És hát ő méltóztatott. Előtte persze megígértettem vele, hogy nem nyomogatja a gombokat. Azért az ablaktörlőket elindíthatta. Tekergette a kormányt, vigyorgott hozzá teli pofával. Olyan boldog volt kiskomám.
